Padlón a Barcelona

„Nevetséges” – harsogta péntek reggel öles betűkkel a spanyol sportnapilap, a Marca internetes oldala, majd illusztrációként azt a pillanatot is megörökítette, amikor a Getafe játékosai örömükben ásványvízzel locsolják egymást az öltözőben.

Igen, vízzel, mert pezsgő nem volt kéznél.

Miért is lett volna?

Hiszen a katalán sztárcsapat, a Barcelona háromgólos előnynyel (5–2) érkezett a madridi külvárosi együttes otthonába (emlékezhetünk: az első mérkőzésen Lionel Messi demoralizálóan szép gólt lőtt a Nou Campban). Mindenki biztosra vette tehát, hogy sétagalopp lesz a barcelonai klasszisoknak a getafei kirándulás, sőt Bernd Schuster, a kiscsapat vezetőedzője erre még rá is tett egy lapáttal, puszta formalitásként említve a visszavágót a sajtóban. Frank Rijkaard, a katalánok szakvezetője, úgy tűnik, „be is vette” a kolléga blöffjét, és azt a luxust is megengedte magának, hogy otthon hagyja a talán legjobb formában lévő játékosát, Lionel Messit. Pedig ha elmélyült volna az idei szezon statisztikáiban, láthatta volna, hogy a Getafe előszeretettel bosszantja fel a nagycsapatokat megalkuvást nem ismerő, szívós játékával (a mostani idényben bajnoki mérkőzésen egyszer sem kaptak ki a két nagyágyútól, a Barcelonától és a Real Madridtól).

Bernd Schuster labdarúgói ezúttal is hihetetlen lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe, szervezett csapatjátékukhoz pedig ezúttal remek egyéni teljesítmények is párosultak, és a 72. percben már 4–0-s hazai vezetést mutatott az eredményjelző tábla. A Barca pedig hiába erőlködött ezután, hogy szépítsen, és ezzel legalább a fináléba jutást megmentse magának, a legjobb helyzetek is kimaradtak, így a Getafe készülhet a június 23-i, Sevilla elleni döntőre.

„Nagyszerűen játszottunk. Megérdemeltük a sikert és a döntőbe jutást, nagyon boldog vagyok – mondta a lefújás után Bernd Schuster. – Ez a mérkőzés újra megmutatta, milyen csodálatos játék a labdarúgás. Sok mindent átéltem már a futballban, így tud o m , mindig h i n n i kell a győzelemben.”

A másik oldalon mindenkit villámcsapásként ért a kiütéses vereség.

„Nehéz ilyenkor bármit is mondani, dühösnek és vigasztalhatatlannak érzem magam” – summázott megtörten Carles Puyol, a Barcelona csapatkapitánya, majd Frank Rijkaard következett:

„Ez volt életem egyik legnehezebb estéje – kezdte mondandóját a holland vezetőedző. – Nem könnyű megemészteni, ami történt, mert bár a futballban elkerülhetetlenek a vereségek, de ez a mostani különösen megrázó volt. Tudom, mindenki azt mondja, nevetséges volt a teljesítményünk, kérem a szurkolókat, bocsássanak meg a csapatnak, nekünk pedig az a feladatunk, hogy méltósággal fejezzük be az idei évadot.”

A holland edző méltóságon nyilván a bajnoki aranyérmet értette.

Máskülönben ő is gondban lehet, azaz könnyen valósággá válhat a barcelonai Sport napilap frappáns felütése:

„Ez a kudarc egy korszak lezárását jelentheti a klubnál.”