Már februárban sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége. Egy időben, egy helyen edzőtáborozott tudniillik a Honvéd, valamint a Debrecen, és Supka Attila, illetve Herczeg András akkor megállapodott abban, hogy a Loki ismét a bajnokság élén végez, míg a kupa a Bozsik-stadionba kerül. Igaz, a törökországi felkészülés eme szakaszára a DVSC pályaedzője nem pontosan úgy emlékszik, mint a kispestiek szakvezetője: „Mindezt Attila
találta ki, én nem szóltam semmit, csak hallgattam, és a hallgatás nem mindig egyenlő a beleegyezéssel…”
Logikus amúgy, hogy a pirosfehérek nem szívesen mondanának le a dicsőségről: a magyar futballban arra még nem akadt példa, hogy egy vidéki csapat a bajnokságban és a kupában is a legjobbnak bizonyuljon ugyanabban a szezonban. Bezzeg a XIX. kerületiek tudják, milyen érzés duplázni: 1986 és 1989 nyarán is egyik sikert ünnepelték a másik után. Most persze bőven beérnék az MKelsőséggel, bizonyára fülig érő szájjal vennék át Dunai Antaltól, az MLSZ szakmai alelnökétől a serleget.
Mondhatni, jó kezekben lesz a fődíj: az Újpesti Dózsa korábbi klasszisa három alkalommal szerepelt kupagyőztes gárdában, egy ízben – a csapatkapitány, Bene Ferenc távollétében – neki jutott a megtiszteltetés, hogy elsőként lendítse magasba a serleget. Itt jegyezzük meg, hogy az MLSZ ezúttal mindent megtett, hogy a díjátadás valóban emlékezetes legyen: Sólyom László köztársasági elnök munkatársait levélben és telefonon is megkereste e célból, ám a válasz egy udvarias „nem” volt…
Kispesten és Debrecenben így is magas rangja van a Magyar Kupának, ezt jelzi, hogy mindkét egyesület vezetői jelezték, ha nyernek, húsz aranyéremmel többet rendelnének – nem árt rögzíteni, a kiírás értelmében amúgy is harminc jár a győztesnek… Hogy a második helyezésért járó medáliákból is szükség volna-e utángyártásra, arról eddig egyik fél sem nyilatkozott; ami azt illeti, furán is festene, ha, mondjuk, a Loki elöljárói előre szólnának: kellene még húsz ezüst.
A döntőt egyébként hiába rendezik a fővárosban, papíron a DVSC lesz otthon, így Miroslav Beránek legénysége költözhet a hazai együttes öltözőjébe, és bújhat a megszokott piros szerelésébe, míg a Honvédnak jut a látogatók számára fenntartott helyiség, továbbá az idegenbeli fellépések alkalmával viselt fehér dressz. A babonásnak tűnő „vendégek” mellesleg örülnek, hogy így alakult, az elődöntőben ugyanis fehérben játszva verték meg a Vasast. Szerencsét hozó mez ide vagy oda, egyvalami ki van zárva: hogy játszva legyőzik a Debrecent…