Már az ötödik percben időt kellett kérnie Matus Gábornak, a hazaiak edzőjének. Nem feltétlenül azért, mert egy érces hangú fehérvári rajongó túlordítva a zsúfolt háznyi nézősereget azt harsogta: „Mi a taktika, Matus?”, bár lehet, hogy ez a hang is eljutott a tréner füléig. Viszont az tényleg nemigen látszott, mi is a követendő séma a fehér mezesek részéről, és ennek az ő szempontjukból súlyos nyomatékot is adott a pályán a vendégegyüttes, amely ekkor 13–4-re vezetett.
Magasabb sebességi fokozatban, jól kosárlabdáztak Sabáli Balázs játékosai, és ami még feltűnő volt, nem ismertek elveszett labdát. Előfordult, hogy támadás során hárman is vetődtek a lepattanóért – mostanság divatos szófordulattal élve lényegesen „motiváltabbaknak” tűntek. Ez érdekes. Abból a szempontból főleg, hogy a hazai pályán játszó fehérváriak miért nem tűntek legalább annyira annak.
Ha az első félidőben 16 pontig jutó Bencze Zoltán nem lett volna ott a palánk alatt, reménye sem maradt volna az Albacompnak a győzelemre és az elődöntőbe kerülésre. A körmendiek ügyesen járatták a labdát, Chauncey Leslie-vel egyszerűen nem tudták tartani a lépést a hazaiak, ha meg a 20 perc alatt 17 egységet termelő amerikai irányító ellen besegítettek a védekezésben, Leslie szépen kiosztotta a labdát, a társak pedig szemrebbenés nélkül értékesítették a távoli kísérleteket (csupán az első negyedben hatból öt vendégtripla hullott a gyűrűbe).
A nagyszünet után Fodor Gergely triplája jelezte, nem lankad a körmendiek harci kedve. A fehérváriak magyarjai – Horváth Ákos és Kámán Tamás – is tűzbe jöttek, de ahhoz, hogy felzárkózzon az Albacomp, kellett egy s más.
A 26. percben például megsérült Leslie. Amikor lekísérték a pályáról, 44–52 állt az eredményjelzőn. Egy percre rá letámogatták Trummer Rudolfot is. Mire Leslie bicegve visszatért, 51–54 állt ugyanott, sőt Horváth kosara után 53–54. Amikor a szintén sántikáló csapatkapitány, Trummer is visszatért – 53–59. Mujanovics Samir ugyanis a harmadik negyedet lezáró dudaszó előtt „végvári” triplával növelte övéi előnyét. A hazaiak gyenge játékának okát elsősorban légiósai „teljesítményében” kell keresni. Amíg Kenneth Lowe tiszta dobóhelyzetben remegő kézzel továbbpaszszolta a labdát és vele a felelősséget, a körmendi center, Vavra Péter pontosan dobott a 6.25–ös vonalon kívülről is, lezárva a meccs érdemi részét a 37. percben (60–69).
Ami biztos, lesz Vas megyei finalista a bajnokságban, ugyanis az elődöntőben a szombathelyi Falco lesz a Körmend ellenfele.
A két vasi együttes kiverte a két tavalyi döntőst. A látottak alapján egyáltalán nem érdemtelenül.