Irány a legjobb száz!

Sűrű lehet a programja mostanában.

Reggeltől estig szaladgálok, mert az edzések mellett matektanárhoz, angoltanárhoz is járok – mondta Szávay Ágnes.

– Az edzőm, Bolskay József nagyon kedves volt, kölcsönadta az autóját, így most ő jár BKVval edzést tartani…

És jól halad a tanulással?

Nem annyira jól, mint szeretném. Amikor év közben külföldön versenyzek, egyáltalán nem tudok tanulni, és ha itthon vagyok, akkor is nehéz az edzések között időt szakítani erre. Pedig a matematikát még szeretem is, szeretek számolni, kedvelem az egész logikáját, de az az igazság, hogy ötöst így is nehezen kapok majd. A magyarról, a történelemről meg ne is beszéljünk: a rengeteg utazás miatt egy-két rész teljesen kimaradt, anélkül pedig nem látom át folyamatában az anyagot. Nehéz lesz.

Nem lehet az érettségi kedvéért visszavenni az edzésmunkából?

Így is valamivel kevesebbet tréningezem, csak egy labdás meg egy kondicionáló gyakorlásom van naponta, de semmiképpen sem szabad leállnom.

Kár lenne megtörni a lendületét?

Való igaz, jó formában vagyok a római-parti torna után, az edzőimmel szeretnénk, ha ez minél tovább tartana.

A Gisela Dulko elleni elődöntős vereség után eléggé le volt törve. Eszerint azóta tud már örülni a budapesti eredményeknek?

Természetesen. Ha valaki előre odaígéri nekem az egyes elődöntőt meg a páros győzelmet, szó nélkül elfogadom. Csak az bántott, hogy épp akkor játszottam a legrosszabbul, amikor a szurkolók, akik általában csak az interneten tudják követni a pályafutásomat, végre láthattak teniszezni.

De legalább láthatták győzni azok is, akik a tavalyi betegsége után már kezdték leírni…

Annak idején nagyon sok rosszat írtak rólam, ami bántott. Mostanra azonban túl vagyok ezen, teljesen kihevertem a történteket.

Egyesben is egyre jobban szerepel, de a cseh Vladimira Uhlirovával alkotott párosuk egyenesen lehengerlő: eddig csak Martina Hingis és Marija Kirilenko tudta legyőzni önöket. A WTA honlapján már azt írják, Párizsban nagy meglepetést szerezhetnek.

Tényleg? Ezt nem is olvastam. Remélem, valóban így lesz.

Mitől jó ez a páros?

– Nagyszerűen kiegészítjük egymást. Uhlirová a hálónál remek, nagyon jól röptézik, amit én is szeretek, de mivel egyest is játszom, az alapvonaljátékom is megfelelő.

Nekem úgy tűnik, annak ellenére, hogy tíz évvel fiatalabb, mintha ön lenne a higgadtabb, nyugodtabb egyéniség.

Azért tűnhet így, mert Vladimira világéletében páros játékos volt, egyesben a legjobb ranglistahelyezése a négyszázadik. Neki ez az egyetlen lehetősége, hogy sikert érjen el, így sokkal jobban pörög, minden pontért hajt, de ez számomra még jól is jön. Az edzőim is szokták mondani, hogy meccsek közben hajlamos vagyok egy kicsit leereszteni, nem koncentrálok végig, de a párosban így van mellettem valaki, aki lendületben tart, minden labda után mond valamit, nem engedi, hogy leüljön a játékom.

A következő hónapokban sorra jönnek a nagy tornák. Meddig szeretne eljutni?

A cél az, hogy az első százban legyek az év végére, és jó úton haladok efelé. Egy éve Párizsban mentem két kört a selejtezőben, de ezt leszámítva szeptemberig nincs ranglistapontom, amit meg kellene védenem, azaz m i n d e n győzelemmel fel-

jebb léphetek. Ám nem sza bad elsietni a dolgot: juniorkoromban az első évben még csak ismerkedtem a közeggel, szoktam a versengést, a másodikban felkapaszkodtam az élboly közelébe, és a harmadik évben kezdtek jönni a kiugró eredmények. Most is azt gondolom, idő kell majd, amíg megvetem a lábam az első száz környékén, de nem szeretnék ott megállni.

Ez azt is jelentené, hogy mostantól jó ideig minden Grand Slam-versenyen a főtáblán láthatjuk majd. Van kedvenc tornája a nagyok közül?

Az Australian Opent szeretem a legjobban, hihetetlenül kedvesek az emberek Melbourne-ben. New York nem nekem való, furcsa hely, és az amerikaiak is... Párizsban nyertem a juniorok között egyesben és párosban, ráadásul a salak a kedvencem, egyszóval ott is szeretek versenyezni, Wimbledonban pedig rokonaim élnek, úgyhogy az ottani torna igazi családi esemény. Az az egyetlen hely, ahová a szüleim is el tudnak jönni szurkolni. Szeretné, ha gyakrabban elkísérnék? Igen, bár már hozzászoktam, hogy kiskorom óta az edzőkkel utazom a versenyekre. Talán ha majd együtt szerepelnek a húgával a nagy tornákon… Az igazán szép lenne. Blanka nagyon tehetséges, és még csak tizenhárom éves, de az idősebb korosztályban is versenyez. Úgy gondolom, ahogy nekem, úgy neki is sokat használ, hogy az idősebbekkel játszik. Felnéz rám, én pedig igyekszem neki mindenben segíteni. Igazán jó testvérek és a legjobb barátnők vagyunk. Nem gondol arra a rengeteg elfoglaltság mellett, hogy jobb lenne néha pihenni, kikapcsolódni egy kicsit, és hagyni a teniszt néhány hétre? Persze, irigylem a többi fiatalt, akik már a nyarat, a bulikat tervezgetik, de aztán arra gondolok, lesz még bőven alkalmam bepótolni a nyaralásokat a pályafutásom végeztével. Ha leállok, utána nehéz újra felvennem a ritmust. Ráadásul nagyon szeretek teniszezni, a betegségem előtt sohasem tartottam két hétnél hosszabb szünetet. Tavaly két hónapot kellett kihagynom, de az első után nem bírtam magammal, már lejártam mozogni, aerobikozni. Mindössze télen van egy hét szünet, amikor tényleg nem teniszezem, de annyi elég is. Azt hiszem, ha hoszszabb lenne a pihenő, a vége felé már magamtól is újra ütőt vennék a kezembe.