Büszke arra, honnan indult
Már gyerekkorában eldőlt, hogy kosaras lesz?
Nem. Inkább baseballoztunk az utcán – mondta Rashad Bell, a ZTE erőcsatára az egerszegi pláza teraszán ücsörögve. Tehát hajrá, Yankees?
Nem, nem. Ilyet ne is mondjon. Hajrá, Mets! A Yankees brooklyni, én pedig tősgyökeres queensi vagyok. Csakúgy, mint a Mets.
Profi szinten nem próbálta?
Nem, mert mire középiskolás lettem, eldőlt, hogy kosarazni fogok. Anyukám egyszer hazahozta egy katolikus egyesület toborzólapját, én meg elmentem a válogatásra. Attól kezdve nem volt visszaút.
Mikor derült ki, hogy meg tud élni belőle?
Egyetemista koromban.
Addigra viszont már elköltözött szülővárosából, New Yorkból Bostonba...
A Boston Universityn tanultam szociológiát, az ottani Terriersben kosárlabdáztam.
Celtics-rajongóvá vált? Nem szurkolok egyik NBA-s csapatnak sem. Ellenben Kobe Bryantnek igen, ő mindent tud ebből a játékból.
Az egyetem után mindenki az NBA-ben akar játszani…
Persze. De nem mindenkinek sikerül. Kapcsolatok is kellenek hozzá.
Nemrég a Szolnokon játszó Thomas Kelley szó szerint ugyanezt mondta. Akkor biztos van benne valami. Egyébként nem lebecsülendő Európában kosárlabdázni. Ön hogy került ide?
A menedzserem szólt: indul egy kiválasztótábor Trevisóban. Elmentem. Onnan Franciaországba kerültem, Evreuxbe, ahol mindössze két próbamérkőzésen szerepeltem. A második után a vezetők megdicsértek, majd mosolyogva hozzátették, nekik mégsem ilyen emberre van szükségük. Egy pillanatig vacilláltam, hogy visszamegyek Amerikába, de az ügynököm öccse szólt, hogy amíg nem találok csapatot, menjek el az ő svéd együtteséhez, a Norrköping Dolphinshoz. Az előszezonban ott tréningeztem, játszottam néhány meccset, egyszer éppen a finn Tarmo ellen, amely tényleg engem akart, és szerződtetett is. Tudta, hogy a finn és a magyar nép rokon?
Ezt most hallom először. De lehet benne valami, mert vendégszerető embereket ismertem meg mindkét országban.
Milyen Zalaegerszeg?
Szép. Persze sokkal kisebb, mint Queens.
Újból szóba hozta Queenst. Lokálpatrióta?
Ki ne szeretné azt a helyet, ahol felnőtt...? Mindenkinek tudnia kell, honnan indult. Én sohasem felejtem el.
Hallottam, itt járt az anyukája. Hogy érezte magát Magyarországon?
Akadt egy kis galiba, mert a fuvarozó cég nem ment érte a megbeszéltek szerint Ferihegyre, végül vonattal érkezett meg Egerszegre. Jól érezte magát.
Gondolom, akkor volt a legboldogabb, amikor elkísérte önöket Pécsre arra a mérkőzésre, amelyet hosszabbításban nyert meg a csapata, elsősorban az ön harminc pontjának köszönhetően.
Igen, akkor nagyon büszke volt. De én is.
A harminc pont volt a fontos, vagy a csapat győzelme?
A csapat sikere. Mit ér a harminc pont, ha kikapunk...?
