Aki mer az nyer (2.)

nem érzik át, milyen nagy jelentőségű ez a bajnoki, akkor felesleges szakemberhez fordulniuk.

Négy forduló van hátra a bajnokságból. Mit gondol, a megszerezhető tizenkét pontból hányat kell begyűjteniük a „túléléshez”?

A Tatabánya ellen mindjárt hármat. Megjegyzem, egyáltalán nem számolgatok, a sorsolásunk nem nevezhető rossznak, a négyből három alkalommal itthon játszunk, vagyis a sorsunk teljesen a kezünkben van, és ez mégiscsak kellemesebb helyzet, mintha a többi vetélytárstól függenénk.

Eddigi hazai mérlegük bizakodásra ad okot: hét győzelem és három döntetlen mellett mindössze kétszer kaptak ki.

Erről beszélek. Pályaválasztóként valóban jól megy a csapatnak, már csak ezért is mondom, hogy nem mi esünk ki.

Hanem melyik együttes?

Ezt ne tőlem kérdezze, hiszen nem akarok én rosszat senkinek sem. Jót ellenben igen: Tornyi Barnabás az edzőm volt az olimpiai válogatottban, miatta is remélem, hogy a Tatabánya megmenekül a végén. Így hát az volna a kívánságom, hogy győzzük le a kék-fehéreket, de az azt követő meccseiket nyerjék meg, és velünk együtt hosszabbítsák meg élvonalbeli tagságukat.

Kár, hogy nem én vagyok a Három kívánságból Tibi bácsi…

Nem akkora baj az, úgyis a saját erőnkből akarjuk kiharcolni a bentmaradást. Említettem, a hibáinkat jóvá kell tennünk, különben sem a vezetők, sem a szurkolók, sem a tükör előtt nem állunk meg.