Akik játsszák a futballt

Szinte lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot Steven Gerrard és Frank Lampard pályafutása és klubjukban betöltött szerepe között. Az angol futball elmúlt fél évtizedének két talán legkarakteresebb játékosa között – akik egyébként jó barátok – számtalan hasonlóság fedezhető fel. A cimboránál két évvel idősebb Lampard a West Ham Unitedben mutatkozott be az élvonalban 1996 januárjában, míg Gerrard élete első felnőtt premiershipbeli meccsét 1998 novemberében játszotta. Azóta mindketten több száz találkozón bizonyították kivételes képességeiket. A különbség az, hogy Lampard a Chelsea-hez szerződése előtt hét évet játszott a West Hamben – és kölcsönben még a másodosztályú Swansea együttesében is az 1995–96-os idényben –, Gerrard viszont Liverpool-nevelés, kilencéves kora óta a vörösöknél futballozik. Talán ezért meg persze klubhűségéért is számít ő ma a Liverpool emblematikus figurájának, a patinás egyesület ikonjának. Ugyanakkor a Chelsea karmestere kevésbé központi figura a kékeknél, ahol egy másik angol, John Terry a csapatkapitány és José Mourinho menedzser első számú „szóvivője”. A keddi összecsapáson a Liverpool klasszisának kell nagyobbat alakítania, hiszen a 2005-ös győztes gárda van hátrányban, ám ez cseppet sem aggasztja a kapitányt, aki már az első mérkőzésen is remekelt. A 26 éves középpályás szokásához híven befutotta az egész pályát, feltűnt saját kapuja előterében is, védekezett, szervezett, beadott, lőtt, szóval a futball minden elemében kitűnt: éppen ezért tartják világsztárnak. Rafa Benítez, a Liverpool spanyol menedzsere alapvetően a jobb szélen játszatja a fáradhatatlan játékost, ám Gerrard esetében ennek semmi jelentősége sincs, mert ő felbukkan a játéktér valamennyi pontján. Londonban többször is helyzetbe került, fantasztikus ballábas kapáslövését csodával határos módon ütötte szögletre a cseh Petr Cech.

„Már örültem, amikor Petr valahogy kiszedte a labdát. Hihetetlen bravúr volt, ezt csak ő védhette ki, Európában rajta kívül senki sem hárította volna a lövést” – emlékezett vissza

Gerrard, aki úgy véli: ha a Liverpool szerzi az első gólt kedden, akkor bejut a döntőbe.

A továbbjutásban válogatottbeli barátja, Frank Lampard akadályozhatja meg, még úgy is, hogy ők ketten azért ritkán csapnak össze a labdáért vívott küzdelmekben. Elsősorban azért, mert a kékek 28 éves kiválóságának kevesebb a védekező feladata, mint riválisának: neki többnyire a támadásszervezéssel kell foglalkoznia, a piszkos munkát a ghánai Michael Essien vagy a francia Claude Makelele elvégzi helyette. Ezzel együtt a romfordi születésű középpályás természetesen ütközik, fejel, szerel, de nem annyit, mint Gerrard. Lampard is többdimenziós labdarúgó, vagyis a játék nemcsak egy vagy két szegmensében képes kiemelkedőt nyújtani, hanem szinte valamennyiben. A 2005-ben az angol futballszakírók választásán a legjobb játékosnak választott középpályás zseniálisan lát a pályán, kiválóan indít, távolról nagyszerűen lő kapura, és Gerrardhoz hasonlóan egyáltalán nem önző. Persze az Anfield Roadon feltehetően Lampardnak is más lesz a szerepe, mint általában. A várható nagy hazai nyomás és rohamok miatt minden bizonnyal többet kell majd törődnie a védekezéssel, ám saját elmondása szerint így könnyebb dolga lesz a kontrák elindításában.

„Felkészültünk a Liverpoolrohamokra, amelyeket kontrákkal igyekszünk majd megtörni. Ha egy ilyen helyzetből gólt szerzünk, eldőlhet a továbbjutás a javunkra” – mondta Lampard.

A két klasszis különcsatájából nem tudni, ki kerül ki győztesen, ám az biztos: történjen bármi, az a barátságukon nem változtat. Mindazonáltal az egyiküknek biztos lesz oka zrikálni a másikat…