Harcok a végvárak alatt

Régen volt ennyire kiegyensú lyozott a mezőny. A bajnoki címvédő paksiakat, valamint az alapszakasz élén végző szolnokiakat talán egy árnyalatnyival esélyesebbnek vélik a hozzáértők, ám egyik együttes továbbjutása sem jelentene bombameglepetést.

Az alapszakasz utolsó fordulójában, a mérkőzések lefújása után az Albacomp csapatát éltette a szolnoki szurkolósereg. Aki mostanában járt a kosárlabdacsarnokok környékén, az tudja, minimum földindulásnak kellett ahhoz bekövetkezni, hogy a piros-fekete fanatikusok által finoman fogalmazva nem kedvelt székesfehérvári együttes sikeréért szorítsanak a szolnoki drukkerek.

Márpedig azért kellett szurkolniuk, hogy a rivális Atomerőmű együttesét győzze le az Albacomp, mert ellenkező esetben a Sopronban az alapszakaszt vereséggel záró Olaj csupán a második helyről kezdhette volna a playoffot. Nos, nyertek a fehérváriak a paksiak ellen, nem azért, mert annyira segíteni akartak a kupa elődöntőjében pár nappal azelőtt őket kiütő Szolnoknak, hanem mert ha nem verik meg a címvédőt, akár a hatodik helyre is lecsúszhattak volna.

Az pedig nagyon nem mindegy. A playoff első körében ugyanis az első négyé a pályaelőny. Ami ebben a mezőnyben akár a továbbjutásról is dönthet. Tudniillik a négy párharc résztvevői közül egyedül a pécsiek mondhatják el magukról, hogy az alapszakaszban otthon és idegenben is megverték a rivális zalaegerszegieket – ám az is sokatmondó adat, hogy otthon kettő, idegenben három ponttal nyertek. A másik három párban az nyert az alapszakaszban, aki otthon fogadta az ellent. S hogy mennyre fontos a hazai pálya, arról a nyolcadikként befutó nyíregyháziak tudnának ódákat zengeni, hiszen nem találtak legyőzőre a bajnokságban eddig a Bujtosi Csarnokban.

Ha nem lenne a makulátlan nyírségi mérleg, egészen biztosan nem Szolnok–Nyíregyháza meccseket rendeznének a négy közé jutásért. Persze arra meg az élen végző gárda játékosai hivatkozhatnak, hogy azért a Magyar Kupában – amit végül a vitrinbe is tehettek – a nyolc között győzni tudtak az addig ebben a szezonban bevehetetlen nyíregyházi fellegvárban.

Hasonló emlékekre hagyatkozhat a Pécs is, hiszen bajnokságbeli két győztes meccséhez a ZTE ellen még kettőt hozzátett a Magyar Kupában. Erre viszont úgy replikázott a zalaegerszegiek csapatkapitánya Gáspár Dávid:

„Az nem lehet, hogy hétszer kikapjunk tőlük.”

Egy biztos: amerre csak megmérkőznek egymással a csapatok, garantálható a telt ház. S az is biztos, nem fog mindenhol érvényesülni a papírforma, mert ahogy ilyentájt sokfelé hivatkoznak erre a szakvezetők, „a playoff egészen más műfa”.

Valóban. Minden meccs felér egy kupadöntővel, két-három naponta következnek a mecscsek, sok múlik azon, kinek milyen hosszú – ismét csak a szakzsargont segítségül hívva – a „cserepadja”, ki hogy tudja öszszefoltozni a bajnokság vége felé egyre gyakoribb sérüléseket, mennyire hatnak az anyagi gondok – ezúttal éppen Körmenden akut a probléma – s döntő szerep jut a játékosegyéniségeknek is.

Ilyenkor tényleg eldől, ki a legény a gáton.