Csak most jön a java!

Megfordult a fejében, hogy csupán három győzelemre volt Rocky Marciano csúcsnak számító, negyvenkilenc sikerből álló veretlenségi szériájának megdöntésétől?

Nem is egyszer – mondta Nyikolaj Valujev. – Hosszú ideje ez a rekord volt a nagy álmom, borzasztóan sajnálom, hogy most már nem tudom elérni. S csupán önmagamat okolhatom a kudarcért.

Ezek szerint nem osztja edzője, Manuel Gabrieljan dühödt véleményét, vagyis azt, hogy Csagajev nem nyerte meg a világbajnoki döntőt?

Mindent Manuelnek köszönhetek, amit elértem az ökölvívásban – már hét éve ő a mesterem –, de nekem az a véleményem, hogy ezt a mérkőzést elveszítettem. Szűken, de elveszítettem. Kevesebbet ütöttem a kelleténél, s főleg lábon nem mozogtam eleget.

Nagyon bánkódik, emészti magát?

Csöppet sem. Szerencsére olyan a természetem, hogy mindig előrenézek, s a múlt történései csak annyiban érdekelnek, amennyiben tudok tanulni belőlük. Márpedig e kudarcból bőven okulhatok, és fogok is.

Ebből arra következtetek, hogy a Csagajevtől elszenvedett vereség nem jelenti a pályafutása végét.

Olyannyira nem, hogy a java csak ezután következik! Sokan mondják, és magam is úgy érzem, hogy meccsről meccsre fejlődöm, s most – miközben kikaptam Ruszlantól – jobb bokszoló vagyok, mint amikor 2005 decemberében John Ruiz ellen megszereztem a WBA világbajnoki övét.

Mit tervez most? Elmegy nyaralni?

A hét végén hazautazom Szentpétervárra, ahol már nagyon vár Galina, a feleségem, a négyéves Grisa fiam és Irina lányom, aki most múlt két hónapos.

Látott már statisztikai adatokat arra vonatkozóan, hogy mekkora volt a szombat éjszakai, Csagajev elleni mérkőzésének nézettsége?

Hogyne, nyolcmillióan látták az összecsapást Németországban, ami negyvenöt százalékos nézettségnek felel meg. Tudniillik a kánikula miatt sokan nem töltötték otthon a hét végét, ezért viszonylag kevesen kapcsolták be a készülékeket. Máskor is produkáltam már negyvenöt százalékot, csak akkor az tizenkétmillió nézőt jelentett… Tehát kíváncsiak önre a németek…

Nemcsak a németek, hanem az amerikaiak is. Tavaly körbevittek az országban, bemutattak például Donald Trumpnak is, nyitott limuzinon hordoztak, afféle cirkuszi látványosságként, méregdrága luxushotelekben laktam. De jól tudom, ha már nem leszek híres bokszoló, akkor a kutyát sem érdekli majd, hogy egyáltalán a világon vagyok. Ezért sokáig akarok még híres ökölvívó lenni…

A Csagajev-meccs előtt Wilfried Sauerland és Don King – két menedzsere – egyaránt azon mesterkedett, hogy egy címegyesítő meccset hozzanak össze Vladimir Klicskóval, az összevont világranglista éllovasával, az IBF világbajnokával. Mindez aktuális még?

Wilfried azt mondja, hogy igen. Minden attól függ, hogy amikor a nyár végén újrakezdem az edzéseket, milyen helyet foglalok el a különféle szövetségek ranglistáin. Lehet, hogy az IBF-nél én leszek a kötelező kihívó. S akkor Vladimirnek ki kell állnia ellenem. De ennél fontosabb öszszecsapás is szerepel a terveim között.

Létezik ennél fontosabb meccs? Létezik: a Csagajev elleni visszavágó. Bár megérdemeltnek tartom a győzelmét – egykét pont különbséggel –, biztos vagyok benne, ha újra találkoznánk, én győznék. Még egyszer nem követném el azokat a hibákat, amelyeket szombat éjjel. Huszonegy évesen kezdtem bokszolni, felnőtt fejjel, s azóta folyamatosan tanulok, fejlődök. Úgy érzi, harminchárom évesen még nem öreg? Fiatal harminchárom éves vagyok. Más ennyi idős korára már húszéves bokszmúltra tekint vissza, én alig tucatnyi éve bokszolok. Még távolról sem égtem ki. De más okom is van arra, hogy ne adjam fel. Mi lenne az? A becsvágynál fontosabb motiváció a családom. Minden vágyam, hogy megteremtsem Galinának és a gyermekeimnek az ideális körülményeket. A szorítóban értük is bokszolok, nem csak magamért. Miért csak szeptemberre tervezi a visszatérést? Most egy kicsit fáradt vagyok, a Jameel McCline elleni meccsem és a mostani szinte összeért. Olyan fanatikusan készültem, hogy még az ortodox karácsony és az újév idején sem tartottam szünetet, edzettem az ünnepek alatt is. Most szükségem van egy kis feltöltődésre, no meg arra is, hogy vigasztalódjak. S erre csak ott van esélyem, ahol a legjobban érzem magam: a családom körében.