Derűs plymouthi élet
Árulja el, mi a baja az L betűs csapatokkal?
Az égvilágon semmi. A Lokit például nagyon szeretem – mondta Halmosi Péter.
Angliai góljait mégis a Leeds, a Leicester, illetve a Luton ellen érte el.
Ha ez tendencia, akkor remélem, a következőt már a Liverpoolnak lövöm… Komolyra fordítva a szót: mostanra lendültem bele igazán. Nem véletlen: kellett némi idő, amíg megszoktam az itteni közeget. Szerintem bárhová igazol az ember, néhány hétre szüksége van, hogy elsajátítsa az új csapata által alkalmazott játékstílust, hogy kellőképpen megismerje a társait. Úgy tűnik, immár Ian Holloway számára is nyitott könyv: a Plymouth menedzsere igen hízelgően beszélt önről.
Talán a klub honlapján nyilatkozta, hogy nálam profibb futballistával még nem dolgozott, ráadásul ugyanezt a szemembe is mondta. Ha szabad még büszkélkednem, szombaton, a Luton elleni bajnoki szünetében illetett a Mister Professional jelzővel. Nem tagadom, elégedettséggel tölt el, hogy külföldi létemre így megdicsér a szakvezető. Játékosés edzői múltjából fakadóan is adok a szavára, örülök, hogy eddig tudtam élni a bizalmával.
Három találata után nyilván az öltözőben is nagy népszerűségre tett szert.
Elismerő szavakból szerencsére nincs hiány. Egyébként éppúgy megkapom a tiszteletet a többiektől, ahogy ők tőlem. Ez Anglia, itt a futball iránti alázat szinte mindennél előbbre való. Hogy mást ne mondjak: a tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalok takarítják a helyiségeket, ők pucolják a stoplis cipőinket, miként az edzések előtt és után a háló felrakása, majd leszedése is rájuk vár. Ja, és mindannyian bekopognak hozzánk, hogy köszönjenek. Fájdalom, otthon ez másként van, ám erre csak Plymouthban döbbentem rá. A tehetségeknek kikiáltott magyar srácok azt hiszik magukról, ők az atyaúristenek…
Gyanítom, esze ágában sincs hazatérni.
Három hét múlva befejeződik a Championship, utána megyek, de bízom benne, hogy még a nyáron visszajöhetek. Azért szerződtem Angliába, hogy felhívjam magamra a figyelmet, azóta pedig azért dolgozom, hogy maradhassak.
Plymouthban, netán másutt?
Ian Holloway azt is mondta, hogy Premier League-szintű játékosnak tart. A célom természetesen az, hogy idővel a kontinens legerősebb bajnokságában futballozhassak. Igaz, a Plymouthnál is szívesen maradnék. Mindez elsősorban pénzkérdés, ugye?
Így igaz. Bár hivatalos értesítést még nem kaptam, a különböző megnyilvánulásokból arra lehet következtetni, hogy meg akarnak tartani. A vételáram négyszázezer font, ha ezt kifizetik az elöljárók, akkor a klub történetének legdrágább labdarúgója leszek a nyártól.
Na meg, ha minden jól megy, háromszoros magyar bajnok.
Úgy néz ki, a Debrecent már nem lehet utolérni. Nemrég beszéltem az ügyvezetővel, Szilágyi Sándorral, jeleztem is neki, hogy hamarosan jövök az aranyéremért…
Ahelyett, hogy idehaza az NB I első helyéért csatázna, odakint a második vonal tizenharmadik helyezett gárdáját erősíti. Nem volna jobb mégiscsak itthon?
Nem.
