Negyven pontig sem jutott el az indiszponált székesfehérvári csapat

Megmakacsolta magát az ered ményjelző. Nem hitte el a szerkezet, hogy a második sorban kell kiírnia a Szolnok feliratot, mivel az a vendégek helye a Tiszaligetben. Most mégis a helyi kedvencek kerültek oda, mert a sorsolásnál az Albacompot húzták ki mint az elődöntő pályaválasztóját. Az Olaj hamar reagált, fekete mezben lépett pályára, az óra viszont sehogy sem akart elindulni.

Tízperces huzavona után kezdődött a meccs, ám duda helyett sípszó jelezte a támadóidő lejártát. Előbb a Szolnok kezdett cserélni, ami nem megszokott errefelé, de nem mentek be a hazai triplák, váltania kellett Pór Péternek. Akkor tudott előnybe kerülni az Olaj, amikor sorra játszották be a labdákat Pavel Fránának a palánk alá, s a centerrel szemben nem volt ellenszer.

Mindössze 25 százalékos pontossággal célzott a fehérvári legénység az első húsz percben, mind a mezőnyből, mind a büntetővonal mögül. Nem kezelte jól a felfokozott hangulatot Matus Gábor társulata. Nem a játékkal törődtek a fehérváriak, reklamáltak a bíróknál, akik ezt kétszer is technikaival „jutalmazták”. A pirosfeketék sem dobtak pontosan, így született meg a második negyed 10–8-as eredménye.

A fordulást követően a szolnoki gárda dobott távolról serényen, ám nem talált. A második negyed közepétől a harmadik szakasz ötödik percéig mindössze egyetlen duplára volt képes a csapat, nem csoda, hogy kiegyenlített az Alba. A negyed végére átlendült a holtponton az Olaj Vernard Hollins és Thomas Kelley fényezte gépezete. Visszaállt az ezen a mecscsen tetemesnek mondható kilencpontos különbség.

Amikor a 36. percben Molnár András triplájával 14 pontosra hízott az Olaj-előny, felzúgott a lelátón az Aida győzelmi indulója. A publikum ünnepelte, hogy csapata visszavágott a bajnokin elszenvedett vereségért, s bejutott a fináléba.

Piros-fekete döntőt rendeznek szombaton Szolnokon.