Trónon a királyi gárda

Ahogy a labdarúgóknál a Bajnokok Ligája, a kosárlabdázóknál az Euroliga számít a klubvetélkedés csúcsának. Valahogy úgy viszonyul az ULEB-kupa a „nagytestvérhez”, mint az UEFA-kupa a futballistáknál a BL-hez. Amint azt Dávid Kornél, a sorozat egyetlen magyarja – a nyolcaddöntőben búcsúzó spanyol Gran Canária játékosa – elmondta, a csapatok többsége gyakran a második garnitúrájával vesz részt a küzdelemben, rápihenve, egyszersmind készülve a következő bajnokira. Ám a legsikeresebb magyar kosárlabdázó azt is azonnal hozzátette, van egy-két nagycsapat, amely véresen komolyan veszi a sorozatot, tudniillik a finálé győztese a következő szezonban az Euroligában szerepelhet. S hogy ez mennyit jelent, azt a tavalyi nyertes, a Dinamo Moszkva példája igazolja: az oroszok a legrangosabb kupában is bekerültek a legjobb nyolc közé.

Az idei finálét a belgiumi Charleroi-ban két tavalyi euroligás, a spanyol bajnokság listavezetője, a Real Madrid és a litván pontvadászat másodikja, a Lietuvos Rytas vívta. Igen változatos, érdekes mérkőzést láthatott a belga publikum, amely egy kicsit magáénak is érezhette a királyi klub sikerét, ugyanis abban főszerepet játszott a legjobb belga kosárlabdázó, Axel Hervelle, aki kezdőként pályára lépve tíz pontig, öt lepattanóig és négy gólpasszig jutott. A legnagyobbat azonban Dávid Kornél egykori rockfordi csapattársa, a Miami, a Portland, a San Antonio és a Denver NBA-s együtteseit is megjáró, Madridba az Efes Pilsentől érkező hátvéd, Charles Smith alakította: mindössze kétszer hibázott a triplavonalon túlról, hatszor betalált, oroszlánrészt vállalva a fehérek harmadik negyedben bemutatott 29–17-es rohanásában, amellyel a Real a maga javára fordította a szünetben még litván vezetésre álló finálét.

„A második félidei védekezésünk volt a döntő, nem a tripláim” – szerénykedett a meccs

legértékesebb játékosának választott amerikai.

Ő csak tudja…