Nagy-bravúr

Tudja, hogy sportágtör téneti arany tulajdonosa? Sejtettem, hogy korábban még egyetlen magyarnak sem sikerült Bajnokok Ligája-döntőt nyernie – mondta ifj. Nagy Péter. – Furcsa dolog ez… Európában remek játékosok vannak, akiknek úgy alakul a sorsuk, hogy sohasem nyerik meg a legrangosabb kupát, de nekem most összejött. Még fel sem fogtam, micsoda csodálatos siker részese vagyok.

A legjobb BL-eredménynyel Kántor Sándor büszkélkedhetett a magyarok közül, aki a Dachau színeiben tizenegy éve játszott döntőt, de csapata kikapott az olasz Modenától.

Na látja, erről beszéltem…

Tizenegyezer néző előtt játszottak Moszkvában.

Milyen volt a hangulat?

Nem volt telt ház, hiszen tizennégyezren férnek be az arénába, és a házigazda Dinamo Moszkva nem jutott be a fináléba. A nézők – nem tudom, miért – végig nekünk szurkoltak. Menjünk vissza néhány hónapot az időben, hiszen ez a szezon eléggé zűrösre sikeredett az ön számára. Az egész úgy kezdődött, hogy nyár végén, a belga Noliko Maaseik elleni edzőmeccsen megsérült a feladóátlónk, Jochen Schöps, s én kerültem a helyére. Nagyon élveztem, a világbajnokságig folyamatosan kezdő voltam.

Nem is akárhogy játszott, hiszen számos meccsen ön lett csapata, illetve a mezőny legeredményesebbje.

Sok fontos találkozót nyertünk meg ebben az időszakban, s valóban jól ment a játék.

Aztán egy egészségügyi probléma miatt kihagyásra kényszerült. Mi volt ez? Tavaly januárban kezdődött a baj. Azt éreztem, hogy a fenekemtől a talpamig zsibbad a jobb lábam. Az orvos stabilizációs és hátizom-erősítő gyakorlatokat írt elő, és fizioterapeutához is jártam, de nem javult az állapotom. Fájdalomcsillapítókat szedtem, október végén pedig egy holland ortopédorvoshoz fordultam, aki megvizsgált, és közölte, hogy porckorongsérvem van. Ráadásul már kitüremkedett egy kétcentis rész, és az ideg folyamatos nyomás alatt volt.

Mikor operálták meg?

Novemberben. Ezután három hetet töltöttem rehabilitációs klinikán, decembertől kondiedzéseket végeztem, februárban pedig már szökdelhettem. Az edzések mellett a mai napig is végzek speciális feladatokat. Közben ön nélkül is tartott a csapat jó formája?

Igen, hiszen Schöps a világbajnokság után visszatért. A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a címvédő olasz Sisley Treviso volt az ellenfelünk. Az első meccsen már nagyképűen léptek pályára az olaszok, pedig mi hazai pályán általában jól játszunk, erősen nyitunk; meg is vertük őket három nullára.

Műtétje után az itáliai második mérkőzésen tért vissza, s ön lett a mezőny legeredményesebbje.

Az első szettet megnyertük huszonöt tizennégyre, s ezzel már bejutottunk a négy közé. Ekkor az edzőnk, Stelian Moculescu pályára küldött engem is. Azt árulja el, hogyan tudott öt hónap kihagyás után tizennyolc pontot ütni a BL-címvédőnek?

Tulajdonképpen csak három hónapot töltöttem röplabdázás nélkül, de közben sokat erősítettem. Azt hittem, az olaszoknál is a cserék kapnak lehetőséget, de Samuele Papi kivételével végig az első sor volt pályán. Mik a tervei friss Bajnokok Ligája-győztesként?

Friedrichshafen nagyon jó hely arra, hogy tanuljak, tapasztalatot szerezzek. Három éve napi kétszer edzek, de nagyon ritkán játszhatok. Elég volt. Nehéz úgy nekivágni egy hat-hétórás utazásnak, hogy tudom, simán megverjük aktuális ellenfelünket a bajnokságban, mégsem léphetek pályára, mert második számú feladóátló vagyok. Akkor éreztem igazán a különbséget, amikor folyamatosan pályán voltam. Ha Schöps marad, én megyek.

Hová?

Mondjuk Franciaországba vagy az olasz másodosztályba. Kevés az esély rá, hogy Schöps, aki a BL négyes döntőjének legértékesebb játékosa volt, ne igazolna Olaszországba…

Biztos rengeteg ajánlata lesz, de nem tudom, hogy dönt. Örülök a BL-aranynak, de így más érzelmek vannak bennem, mint ha én is tevékeny részese lettem volna a győzelemnek. Tovább kell lépnem, pedig szeretek itt játszani.