Rés a svájci pajzsán

A kezében volt a mérkőzés, hiszen a döntő szettben fogadóelőnyben is volt, aztán mégis újra kikapott.

Nem veszem túlságosan szívemre a dolgot, előfordul az ilyesmi – mondta Roger Federer a Guillermo Canas elleni vereség utáni sajtótájékoztatón. – Pedig jól játszottam, elégedett voltam a teljesítményemmel. Így aztán egy kissé persze csalódott vagyok, amiért elmaradt a győzelem.

Ahhoz képest, hogy úgy érzi, jól játszott, ötvennégy ki nem kényszerített hiba került a neve mellé.

Ennek nagyon egyszerű oka van: a statisztikusnak fogalma sincs róla, mi az a ki nem kényszerített hiba. Mindent behúznak abba a kategóriába, de valójában talán feleennyit rontottam.

Mi lehet az oka, hogy mostanában nem boldogul Canasszal?

Guillermo óriási küzdő. Úgy megy minden labda után, mintha az élete múlna rajta, nagyon keveset hibázik, és remekül mozgatja az ellenfeleit – engem is. A fonákja és az adogatása rengeteget fejlődött, s velem szemben mindkétszer különösen jól játszott.

Mit lehet kitalálni ellene? Hogyan tudja majd legyőzni?

Kezdetnek például nem kellene elveszítenem az első játszmát, mert ezzel magamat szorítom sarokba, hiszen több hibázásra már nincs lehetőségem. Szerdán a harmadik szettben is a legrosszabbkor rontottam, pedig dupla brékelőnyöm lehetett volna. Nem lett volna szabad engednem, hogy visszajöjjön a meccsbe. Ha valami miatt különösen csalódott vagyok, ez az.

A két héttel ezelőtti összecsapásuk eszébe jutott a mostani meccs előtt?

Ami elmúlt, elmúlt, egyáltalán nem foglalkoztam vele. Ott sem lett volna szabad elbuknom az első szettet, de volt egy apróbb sérülésem is. Tudtam, hogy a mostani teljesen más mérkőzés lesz, éreztem is, hogy sokkal jobban megy a játék. Azt gondoltam, nyerni fogok.

Nem lehetséges, hogy az argentin – mivel másfél évet kihagyott, a többiekkel ellentétben – nem érzi önt legyőzhetetlennek?

Nem hinném. Mindenki mindent belead ellenem, néha még jobban is játszanak, mint egyébként, mert ke vesebb a veszítenivalójuk. Ami Canast illeti, győzött már le engem korábban is, én is őt, nem hiszem, hogy lelki tényezők döntöttek volna. Két hete Indian Wellsben gyakorlatilag magamat vertem meg, Miamiban pedig a szerencse is elkerült, de ez benne van a pakliban.

Ez már az ötödik alkalom pályafutása során, amikor gyors egymásutánban kétszer győzi le önt ugyanaz a teniszező.

Igaz, de szerencsére nem kell minden héten Canasszal játszanom, úgyhogy ez sem számít sokat.

Nem tartja rossz előjelnek ezt a két vereséget a salakpályás idény és a Roland Garros előtt?

A legkevésbé sem. Mindent igyekeztünk úgy megszervezni, hogy Párizsra kerüljek újra csúcsformába, úgyhogy egykét elveszített meccs itt vagy ott szinte várható is volt ebben az időszakban. Az elmúlt két évben ugyan én győztem Miamiban és Indian Wellsben is, de tudtam, ez a sorozat sem tart majd örökké.

Hogyan készül Párizsra, ahol még sohasem lett bajnok?

Először is tartok egy kisebb szünetet, mert utána szoros lesz a programom, ugyanis valamennyi jelentősebb európai salakos versenyen elindulok. Monte-Carlo, Róma, Hamburg, a Roland Garros, aztán pedig jönnek a füves pályák, Halle, Wimbledon – azaz nehéz menetelés lesz.

A tavalyi US Open óta jó barátságba került a golfozó Tiger Woodsszal, akit ön mellett a világ legjobb sportolójának tartanak.

Miamiban is találkoztak?

ig mondtam neki, ne fáradjon ebben az esős időben. Korábban én is elmentem az egyik edzésére, és nagyon örültem, hogy most ő is az enyémre. Nagy megtiszteltelés ez nemcsak nekem, de az egész sportágnak. Hamar megtalálta vele a közös hangot? Ezt azért nem mondanám… Amikor tavaly New Yorkban meglátogatott, még alig ismertem, és nagyon ideges voltam. Aztán az első sorban ült a páholyomban, és arra gondoltam, úristen, muszáj jól játszanom, nem éghetek le előtte. Szerencsére most hátrább húzódott, meg aztán már ismerem is, úgyhogy nyugodtabb voltam