Csoda Kazahsztánban
Ha létezik mérkőzés, amel lyel kapcsolatban leírhatjuk a „történelmi” jelzőt, akkor a szombati, Almatiban rendezett öszszecsapás az. És nem elsősorban azért, mert a két fél most találkozott először – ezt a tényt az alig fél éve önálló Szerbiáról beszélve mostanság a legtöbb ellenfelével kapcsolatban elmondhatjuk –, hanem sokkal inkább az eredmény miatt.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagságát 2002ben elnyerő Kazahsztán válogatottja ugyanis minden előzetes papírformára rácáfolva 2–1-re legyőzte a rövid újkori története során még egyszer sem veszítő szerb alakulatot, ráadásul úgy, hogy 2–0-s hazai vezetésnél még a balkáni vendégeknek kellett iparkodniuk, hogy legalább a szépítő gólt megszerezzék – ez végül a hórihorgas Nikola Zsigics révén sikerült is nekik. (A gólszerző aztán a hajrában annyira feldühítette magát a sikertelenségen, hogy ki is állította a játékvezető.)
Ami azonban szerb olvasatban történelmi vereség, az kazah szempontból történelmi siker: az euroázsiai ország nemzeti együttese az UEFA égisze alatt tétmérkőzésen szombaton aratta első győzelmét, mi több, ezen a találkozón szerezte első hazai gólját.
