Mást nem tehet a magyar női válogatott, mint hogy nekiesik Kubának péntek este, és annyi gólt lő, amennyit csak tud. Persze egyúttal higgadtnak és megfontoltnak is kell lennie, nehogy a nagy igyekezet türelmetlenségbe, esetleg görcsösségbe csapjon át. A győzelemhez nem férhet kétség, ellenben a csoportelsőséget csak akkor szerezheti meg Godova Gábor együttese, ha jobb gólkülönbséggel végez, mint Olaszország. Jelenleg az itáliaiak jobbak kettővel, miután 17–5-re megverték a karibiakat, a magyar csapat pedig 17–7-re diadalmaskodott Új-Zéland felett a második fordulóban. A párosítás ezúttal fordított, de nagyobb baj, hogy a setterosa játszik később, így azzal a kedvezménnyel szállhat medencébe, hogy tudja, mennyivel kell nyernie Új-Zéland ellen. Még szerencse, hogy Paul Monney együttesének is ezen a meccsen múlik a harmadik helye (ha elcsípi, még van lehetősége a negyeddöntőbe jutásra), azaz nem mindegy, mennyivel kap ki – a kivik Kubához képest szeretnék jobb gólkülönbséggel befejezni a csoportszakaszt. Szóval még minden bizonytalan. Godova Gábor csütörtökön edzést vezényelt a csapatnak, majd a játékosok megnézhették az olasz–szerb férfiderbit. A karibiakból nehéz a felkészülés, az új-zélandiak ellen vívott találkozó az egyetlen viszonyítási pont. A kubaiak ugyanis meglehetősen rutintalanok a nemzetközi porondon. Ami jó: Godova Gábor játékosai már megmutatták, tudnak alkalmazkodni meccs közben a vetélytárshoz. „Amikor ki tudtuk alakítani a helyzeteket, és megtaláltuk a kapus sebezhető pontját, a támadás is rendben ment” – mondta a szakvezető a találkozóról, arra utalva, hogy Olivia Colebourne úgynevezett „(ki)ugrálós” kapus, ellene az ejtés a leghatásosabb fegyver. Ez igazolódott is, a lányok szinte számolatlanul ívelték a labdát a kapuba. Hogy milyen módszer lesz az üdvözítő pénteken, nem tudni. De mindegy is, csak sorjázzanak a magyar gólok.
