Nincs kímélet!

Pakson 1–3, otthon a Pécs ellen 0–0, a Kispest elleni kupameccsen 2–2 és hétfőn szintén a Hidegkuti-stadionban, 2–2 a Vasas ellen. És Hrepka Ádám ezen a négy meccsen nem talált a kapuba. Mi a baj?

Ha tudnánk, gyorsan változtatnánk rajta, és minden úgy menne, mint ősszel – sóhajtott nagyot Hrepka Ádám. – Mi is érezzük, nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk, de ha nem tudnánk, az eredmények nem hazudnak. Hétfőn is úgy mentünk ki a pályára, hogy lezárjuk a rossz sorozatot, vezettünk is két góllal, mégsem győztünk. Pedig higgye el, ugyanúgy készülünk, ugyanúgy győzni akarunk, mint ősszel, de nincs szerencsénk. Amit eddig berúgtunk, most kimarad, amit kihagytak az ellenfelek, most berúgják, ha nem, mi szerzünk öngólt. Mindez benne van a futballban, és azon vagyunk, hogy mielőbb kijöjjünk a hullámvölgyből.

A nyitányon három góllal nyertek Sopronban, akkor gondolta volna, hogy ilyen hosszú csend következik?

Álmomban sem. A felkészü lésünk jól sikerült, a rögzített játékhelyzetek elhárítását rengeteget gyakoroljuk, mégis sok gólt kapunk szögletből vagy szabadrúgásból.

Nemcsak hátul vannak gondok, elöl is. Eddig megbízhatóan szállította a gólokat, mi történt önnel?

Azt hiszem, az utóbbi négy mérkőzés mindegyikén több helyzetünk volt, mint az ellenfélnek, talán csak Pakson nem, bár ott is volt reális esélyünk legalább az ikszre Kriston Attila kiállításáig. Nekem is megvannak a lehetőségeim, de rendre rosszul döntök, és nem tagadom, érzem, hogy emiatt az önbizalmam is megcsappant. Megfogtak a rossz döntések, a kihagyott lehetőségek, hétfőn is hajnalig emésztettem magam elhibázott gólhelyzeteim miatt.

Februárban Cipruson kezdő volt a válogatottban, most nincs a keretben.

Nem csodálom, most nem megy a játék, de örülök, hogy az utánpótlás-válogatottal játszunk Siófokon és Kispesten egyegy meccset. Remélem, a környezetváltozás pozitívan hat rám, jót tesz majd nekem, és újra úgy teljesítek, mint az ősszel.

Elbízták magukat? Nem hitték el túl korán, hogy jobbak, mint a többiek, és itt semmi gond sem lehet?

Szó sincs ilyenről. Most is, mint korábban, egymás között az egyik bajnokesélyesnek tekintjük magunkat, de semmi több. Az öltözőben e négy meccs után kissé feszültebb a hangulat, de nincs pánik, bár sajnáljuk az elhullajtott pontokat, hiszen jelentős előnnyel vezethetnénk a tabellán.

Mi változott meg 2006hoz képest?

Becsületesen dolgozunk, mindent megteszünk, hogy nyerjünk, ez tehát biztosan nem. Talán megismertek minket, és ne vegye senki mentegetőzésnek, de mintha rám különösen készülnének a védők. Az ősszel egyáltalán nem volt jellemző, de most minden alkalommal akkorákat rúgnak belém, hogy alig tudok feltápászkodni. Tudom, ezzel együtt kell élnie a csatárnak, de hozzá kell szoknom, hogy már nincs kímélet. Bennem sem lesz, ha legközelebb helyzetbe kerülök.