Az erős nyugati szél az első félidőben a Sopront támogatta, de aligha csak ez volt az oka annak, hogy a vendégcsapat jobban kezdte a mérkőzést.
Pedig az ember azt gondolta volna, a zalaegerszegi, 2–0-s vereséggel záruló meccs következményei miatt az újpesti játékosok a bajnoki pontokon túl az önbecsülésük helyreállításáért is küzdenek majd – meglehet, hogy ezzel a szándékkal léptek pályára a hazaiak, de ebből vajmi kevés látszott az első fél órában. Addig a Sopron többet birtokolta a labdát, az oldalvonal mellett bátran futottak fel a szélsők, igaz, helyzetben ez a fölény már nem csúcsosodott ki. Az Újpest futballját ellenben a kelleténél jóval több hiba jellemezte. Sok volt a pontatlan átadás, a támadásépítés pedig ezáltal meglehetősen körülményes és hatástalan volt. Sok-sok érthetetlen és értékelhetetlen megoldás borzolta a hazai szurkolók idegeit, valóban furcsa volt, hogy az Újpest nem találja a ritmust, és nem tud nyomást gyakorolni ellenfelére.
Alig telt el fél óra, és bekövetkezett az a fordulat, amely alapjaiban határozta meg a találkozó végkimenetelét. Ezen a ponton a Sopron csapatkapitányának, Horváth Andrásnak buta megmozdulását kell megemlítenünk, hiszen ártalmatlan szituációban szerelt tizenegyest érően, ráadásul duplán is előnyhöz segítette a lilákat, hiszen a játékvezető kiállította őt, Tisza Tibor pedig értékesítette a büntetőt. Ezzel aztán egy csapásra megváltozott a játék képe, az Újpest átvette az irányítást, az addig görcsösen futballozó együtes megnyugodott, és biztosan uralta a mérkőzést. Főként Tisza Tibor volt elemében, a csatár esernyő- és alagútcselekkel színezte a játékát, emellett ollózásokkal próbálkozott, és távoli lövésekkel veszélyeztetett. Minden megmozdulásán látszott, hogy élvezi a futballt. Félreértés ne essék, a támadó nem játszott fantasztikusan, de teljesítménye értékelhető és látványos volt; az pedig, hogy élvezi a futballt, azért különös dicséret, mert ez sajnos kevés magyar labdarúgóról mondható el.
Hogy szemléletesebb legyen mindez: a Sopron támadásaiért elvben felelős Feczesin Róbert ezen a meccsen csak lomha futásával tűnt ki. Ha hozzákerült a labda, lehajtott fejjel, teljességgel hatástalan és átlátszó cselekkel lódult meg előre, miközben az őt körbezáró újpesti védők rendre könnyedén szerelték. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kilátástalan soproni játék nem csak Feczesin Róbert kritikája, hiszen társaitól vajmi kevés segítséget kapott. Az azonban az ő felelőssége, hogy tehetségesnek induló játékosból egy rossz csapat használhatatlan futballistája lett, legalábbis egyelőre…
A szünet után szervezettebb lett a Sopron futballja, de ez csak arra volt elég, hogy a csapat ne szaladjon bele egy súlyosabb vereségbe (igaz, szinte elképzelhetetlen volt, hogy a szombaton látott Újpest gólparádét rendez). A vendégek gondjait csak fokozta, hogy Csertői Aurél edzőt a második félidőben a játékvezető elküldte a kispadról, de végül is már ez sem számított semmit. Az alacsony színvonalú találkozón mindkét csapat annyit adott ki magából, amennyire képes volt – az Újpest erejéből egyetlen tizenegyesből lőtt gólra futotta, a Sopron pedig…
