Kifacsarva

A múlt héten rosszról válsá gosra fordult az Arsenal helyzete, amikor kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéből. Önmagában ez még nem is lett volna akkora csapás az „ágyúsok” számára, de az előzmények és a búcsúzás következményei már tragédiával értek fel. A tavalyi BLdöntős együttes sokat ígérő, látványos futballjára senki sem emlékezett már, amikor a csapat 2–1-re elveszítette a Ligakupa-döntőt a Chelsea ellen, majd néhány nappal később kiesett az FA-kupából a Blackburn elleni, megismételt találkozón. Mivel a bajnokságban az élen álló Manchester United, Chelsea duó mögött hullámzó produkciója miatt lemaradt az Arsenal, csak a BL maradt vigasznak, de ebben a sorozatban is korán ért véget a menetelése, miután a PSV a hazai 1–0-t követően a londoni visszavágón 1–1-es döntetlent ért el, és kiejtette a 2006-os finalistát. A mérkőzésen Thierry Henry, a londoniak csatára megsérült, ágyék- és hasi izomproblémáiról kiderült, olyan súlyosak, hogy ebben az idénybenmár nem léphet pályára. Ennél rosszabbul nem is végződhetett volna az európai kaland...

„Sajnos legbelül éreztem, hogy ez következik. Nem ért meglepetésként, mert a szervezetem már korábban is többször adott jeleket, hogy nem bírja. Az elmúlt nyolc év során a mostani volt az első, amikor már az idény elején apró sérüléseket szenvedtem, és nem tudtam folyamatosan játszani. Decemberben a hátammal volt problémám, akkor is ki kellett hagynom néhány meccset. Most azt mondta az orvos, minimum három hónapra kidőltem, ami azt jelenti, számomra befejeződött az évad” – mondta a 29 éves világ- és Európa-bajnok csatár.

Henrynak a lehető leghoszszabbra nyúlt előző évi szereplése: végigjátszotta az angol bajnokságot, a Bajnokok Ligájában az utolsó meccsig, vagyis a fináléig pályán volt, majd a nyári világbajnokságon szintén a döntőig volt érdekelve a Németországból végül ezüstéremmel távozó francia válogatottal.

„Tudtam, hogy valami hasonló történik majd velem, és bevallom, lelkileg felkészültem a legrosszabbra. Ezek a sérülések figyelmeztetnek arra, hogy emberi lények vagyunk , tűrőképességünknek és teherbírásunknak határa van, amelyet nem lehet büntetlenül feszegetni. Ki kell pihennem magam, és teljesen meg kell gyógyulnom, hogy aztán a nyáron százszázalékos állapotban térhessek vissza a pályára. Higgyék el, még csak néhány nap telt el, de máris úgy hiányzik a labda, mint a sivatagban szomjazónak egy pohár víz. A következő szezonban korábban kezdem az edzéseket a többieknél, hogy a világbajnokság előtti formámat elérjem. Azután pedig jöhet az idény, amelynek végén már ismét trófeákat nyerünk majd. Mert ez a csapat nagyon jó, nagyon fiatal, hihetetlenül tehetséges, és sikerre van ítélve” – állítja Henry.

Az angol és a francia sajtó természetesen azonnal átigazolási találgatásokba kezdett. Magyarázatként azzal szolgáltak az újságírók, hogy a sorozatban második évben trófea nélkül maradó klubtól Henrynak el kell jönnie, ha még nyerni akar valamit visszavonulása előtt. A riposzt gyorsan jött, és talán az egész év legjobb hírét jelentette az „ágyúsokért” szorítóknak.

„Ezredszer is elmondom: nem akarok elmenni az Arsenaltól! Semmi olyan sem történhet velem, ami miatt önszántamból távoznék ettől a klubtól, hacsak maga az egyesület nem küld el. A nyártól ismét teljes erőmmel küzdök a szurkolókért, a győzelmekért és Arséne Wengerért, aki futballistát faragott belőlem. A szívem örökre az Arsenalé, ha rajtam múlik, itt fejezem be pályafutásomat” – szögezte le ellentmondást nem tűrően a csatár.