Majdnem rangadó

A bajnoki rangadók sora csütörtökön Veszprémben folytatódott, ahol a házigazdák bajnokcsapata a BL-kiesés lelki és erőnléti megpróbáltatásai után fogadta a feljövőben lévő, sikeréhes Dunaferrt. A vendégek legutóbbi kiemelkedő teljesítménye az volt, hogy tíz góllal legyőzték a Pick-Szegedet. Az MKB Veszprém edzője, Zdravko Zovko abban bízott, hogy együttese már teljesen kiheverte a BL-fiaskót, hiszen ennek már voltak jelei a Nyíregyháza legyőzésekor. Ugyanakkor elmondta, hogy hiányozni fog együtteséből Ivan Lapcsevics, akinek az elszakadt térdszalagjait meg kellett műteni, valamint a vállát még fájlaló Iváncsik Gergő csak részfeladatokat vállalhat. Az újvárosiak mestere, Imre Vilmos abban reménykedett, hogy esélytelenebb gárdájában az átlövők teljesítménye kiemelkedő lesz, és ez ellensúlyozhatja a védőspecialista Kemény József (vállsérülés) hiányát.

A találkozó előtt bejelentették, hogy az utánpótlás-nevelés fellendítése érdekében együttműködési szerződést kötött az MKB Veszprém és az Alsóörsi Kézilabdaközpont, amely tíz–tizennégy éves fiúk jelentkezését várja március 17én és 24-én, valamint április 14én.

A rangadó elején a közepes iram kedvezett a Dunaferrnek, amely egy ideig jól tartotta magát. Ebben segítségére volt az MKB, amely támadásban többször eladta a labdát, fegyelmezetlen védekezése hibáit pedig Dejan Perics kapusnak kellett javítania. Pérez Carlos teljesítményével Zovko mester elégedetlen volt, ezért az első félidő derekán lehívta őt, és helyére Putics Barna állt. Pontos, jó passzokat kapott Eklemovics Nikolától Kiril Lazarov, Gál Gyula, Marian Cosma és Putics, miközben Perics halmozta a bravúrokat. Már a második kiállítását kapta Zubai Szabolcs, és a Dunaferr helyzetén Imre Vilmos időkérése sem segített. Az újvárosi tréner keverte a támadósorát, de ezzel sem érte el célját. Perics fantasztikusan védett, és ennek köszönhetően elhúzott a Veszprém. A szerb kapus büntetőt, ziccert és átlövést egyaránt hárított, védései hatékonysága 50 százalék fölé emelkedett (16–7). Aztán a 25. percben a remek napot kifogó Iváncsik Tamás egyik lövése a kapus jobb könyökhajlatát találta el, amelyet már régebben is fájlalt. Ettől kezdve gyakran simogatta a karját, igazgatta a rögzítő kötést, próbálgatta, hajlítgatta a könyökét, de cserét nem kért.

A szünetig úgy tűnt, a rangadó izgalma, feszültsége ezúttal elmarad, mert az MKB valódi tudása töredékét bemutatva is leiskolázza az Újvárost, amelynek a játékán csak elvétve látszottak az ambíció és a hit jelei.

A második félidő elejének érdekessége az volt, hogy Iváncsik Gergő is pályára lépett, és testvérharcot vívott öccsével, Tamással, aki szélső létére csapata legveszélyesebb és legeredményesebb tagja volt. Emellett külön gólpárbajt vívott Puticcsal és Lazarovval, igaz, ebbe gyakran beleszólt a második félidőben Pérez is. A hazaiak rövid kihagyása (18–15) után újra Perics percei következtek, miközben Eklemovics helyén hol Pérez, hol Putics irányított. A Dunaferrben Császár Gábor, Peter Kukucka és Szasa Djukics nagyon igyekezett, és Richard Stochl kapus teljesítménye is javult.

Iváncsik Tamás tizedik góljával 27–23 lett az állás, és a Veszprém könnyelműsködései miatt vérszemet kaptak az egyre fegyelmezettebben és hatékonyabban támadó újvárosiak, akikben a második félidőben feltűnően több tűz volt, mint a szünet előtt. Az MKB fiatal sora (Gulyás Péter, Marko Vujin, Putics, Cosma, Iváncsik Gergő) a rutinos Pérez vezérletével tartotta négy-öt gólos előnyét, amely főleg Perics bravúrsorozata miatt nem csökkent.

A végjátékban a Dunaferr emberhátrányban is igyekezett tartani magát (32–29), de ezúttal nem volt képes olyan teljesítményre, mint amilyennel a Szegedet legyőzte. Pedig az MKB sem ragadtatta el híveit, akik legfeljebb a bajnok elvárható győzelmével lehettek elégedettek.