A Fővárosi Bíróság kedden első fokon megsemmisítette a Magyar Olimpiai Bizottság szeptember 8-i rendkívüli közgyűlésén született határozatot, amely 69:69-es szavazataránnyal megerősítette elnöki tisztségében Schmitt Pált. A közgyűlés határozatának megsemmisítésére irányuló indítványt október 9-én Körösfői László, a Magyar Röplabdaszövetség elnökségi tagja nyújtotta be.
Az elnök úr a képen a kajakosok sikerét ünnepli ? mi tagadás, kellemesebb, mint egy bírósági döntés kommentálása?
Az elnök úr a képen a kajakosok sikerét ünnepli ? mi tagadás, kellemesebb, mint egy bírósági döntés kommentálása?
Az olvasónak a hír hallatán az első reakciója: most akkor mi van, ettől a pillanattól már nem Schmitt Pál a MOB elnöke? Szeretném megnyugtatni, erről szó sincs, az ítélet erre vonatkozóan nem is tartalmaz utalást – nyilatkozta Schmitt Brüsszelből telefonon. – Az én olvasatomban a Fővárosi Bíróság a leváltásomra irányuló beadványt semmisítette meg, már csak azért is, mert a tavaly szeptember nyolcadikai közgyűlés nem tisztújító volt, annak programján egyetlen pont szerepelt, az én leváltásomat célzó szavazás.
Amely akkor döntetlen eredményt hozott... Vagyis nem kapott többséget, ergo megbukott. A Magyar Olimpiai Bizottság alapszabálya kimondja, hogy egy határozati javaslat abban az esetben minősül elfogadottnak, ha a szavazásnál jelen lévő küldöttek legalább felének a voksát elnyeri, plusz egyet. Száznegyvenegy MOB-tag szavazott, ennek 70.5 a fele, de mivel fél ember nincsen, ezért 72 voks lett volna szükséges a megbuktatásomhoz. Az eredmény 69:69 lett, hárman tartózkodtak.
Annyira, de annyira kisszerűnek érzem az egészet! (Schmitt Pál őszinte véleménye a történtekről)
Mit tervez, fellebbez a Fővárosi Bíróság határozata ellen? Nem hiszem, hogy érdemes lenne. Annyira, de annyira kisszerűnek érzem az egészet! A „protokollválaszom” pedig a következő: előbb kézhez kell kapnunk a határozat írásos szövegét, ami néhány hétbe még beletelhet. Tavaly ősz óta különben jócskán átalakult a MOB-tagság összetétele, ha esetleg megismételt közgyűlésre, majd szavazásra kötelezne bennünket a bíróság, már csak az új összetételű MOB-ot tudnánk összehívni, abban pedig – finoman fogalmazva – nem a leváltásomat kezdeményezők javára tolódtak el az erőviszonyok. Ilyen értelemben nyugodtan állnék elébe egy új megméretésnek, csak nem vagyok biztos benne, hogy kevesebb mint másfél évvel a pekingi olimpia kezdete előtt a magyar ötkarikás mozgalomnak az én leváltásommal kellene foglalkoznia. Lenne értelmes teendőnk éppen elegendő.
Az ember azt hitte volna, hogy az elnök személye körüli hercehurca azóta lekerült a napirendről. A beadvány – amelyet egyébként a törvényben előírt egy hónapos határidő lejárta után egy nappal, október kilencedikén juttatott el Körösfői úr a Fővárosi Bírósághoz, s ekként nem is biztos, hogy be lehetett volna fogadni – azóta ment a maga útján, miként a MOB munkája is. Tartottunk már közgyűlést, senki sem kérdőjelezte meg a legitimitásomat, ha úgy tetszik, a tagság ráutaló magatartást tanúsított az elfogadottságomat illetően.
A bírósági ítélet azért mégiscsak bírósági ítélet, még ha csak elsőfokú is... Milyen gyakorlati következménye lehet a szeptember nyolcadiki közgyűlés határozata megsemmisítésének? Fogalmam sincs, nem hiszem, hogy ezen nekem kellene törnöm a fejemet. Ha mégis fellebbeznénk, lesz másodfokú ítélet, az lehet ilyen is, olyan is. Amennyiben egyezik az elsőfokúval, megint aláírásgyűjtésbe foghatnak a személyemet ellenző MOB-tagok, de – őszintén szólva – nem hinném, hogy sokan úgy gondolnák, érdemes felmelegíteni ezt az ügyet. Nagyon őszintén mondom, hogy annyi, de annyi a dolgunk a pekingi olimpiára történő felkészüléssel – nyakunkon vannak a kvalifikációs versenyek –, annyi az elvarratlan szál, annyi rést kell betömnünk, hogy célszerű lenne mindenkinek erre a feladatra összpontosítania, nem pedig a személyi kérdéseket napirenden tartani. Egyébként én a múltkor már azt hittem, elsimultak az ellentétek, értelmes kompromisszum született a két „párt” között, ha lehet így fogalmazni, s most már tényleg csak a pekingi olimpiára figyelünk. Nos, úgy látszik, mégsem... J
„Nekem volt igazam” Körösfői László nem is titkolt elégtételt érez a bírósági határozat hallatán. „Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy sérült a MOB alapszabálya. Tudniillik szavazategyenlőség esetén újból meg kell nyitni a vitát, s még egy szavazást elrendelni. Ez nem történt meg, a három tartózkodást úgy interpretálták, hogy az a Schmitt Pál elnök leváltására irányuló kezdeményezésünk elutasítása. Most a bíróság kimondta, hogy az én alapszabály-értelmezésem volt a helytálló, nekem volt igazam. Várjuk meg a másodfokú ítéletet – ha fellebbeznek –, aztán meglátjuk. Sohasem titkoltam a véleményemet, hogy Schmitt Pált – politikai szerepvállalása miatt – nem tartom alkalmasnak a MOB vezetésére.” J
„Nincs szó leváltásról” Krzyzewsky Miklós ügyvéd, a Magyar Sportlövőszövetség elnöke Schmitt Pál jogi képviselőjeként volt jelen a keddi, szóbeli ítélethirdetésen. „Látszólag két, egymásnak ellentmondó pont van a MOB alapszabályában, de én nem hinném, hogy a két rendelkezés ütné egymást. Jogi álláspontom szerint egy kezdeményezés akkor emelkedik érvényre, ha egyszerű többséget kap a szavazáson, a 69:69 pedig nem többség. Meggyőződésem, hogy az Ítélőtábla másodfokon nekünk ad igazat, ha egyáltalán fellebbezünk, hiszen ezt még meg kell beszélnem a megbízómmal. Azt azonban leszögezhetem: a Fővárosi Bíróság mai határozata még véletlenül sem egyenértékű az elnök úr leváltásával.” J