Egy félidős futball

Ha valaminek örülni lehetett a futballügyek apropóján Zalaegerszegen, az az volt, hogy szombat kora délután percre pontosan elkezdődött a ZTE–DVTK mérkőzés. Az MLSZ ugyanis a szombati pályabejárást követően engedélyt adott, hogy mérkőzést rendezhessenek a ZTE stadionjában, mert mint ismert, a nem is olyan régen felújított arénába elfelejtettek menekülőkapukat tervezni. S ha már a csapatok játszhattak, azt úgy tették, hogy lekössék a drukkerek figyelmét: már az első félidőben négy gólt láthattak a szurkolók. Pedig a vendégcsapat hadrendje nem ígért ennyire aktív focit: a DVTK három védővel és öt középpályással kezdett, láthatóan a biztonságra törekedve. A dobogós helyezésről álmodó hazaiak képtelenek voltak helyzetbe kerülni, miután mindent középen erőltettek, ott pedig jól zárt a borsodi védelem. Sőt a DVTK idővel megmutatta: támadni is tud. Halgas Tibor ugyanis kihasználta, hogy széle is van a pályának, no meg azt, hogy Józsi György igencsak felületesen védekezik, és ritkán látható pimasz góllal a vezetést is megszerezte a vendégcsapatnak.

Ettől egy csapásra felpörögtek az események, azonnal egyenlített a ZTE, hogy aztán a kiemelkedően jól fejelő védők teljesen egyedül hagyják Simon Attilát, aki újra vezetést szerzett a miskolciaknak. Nagy Lajos kapufája után újra középen erőltette a játékot a ZTE, márpedig ott a két csatár a védők sűrűjében képtelen volt helyzetbe kerülni.

A második félidő első húsz percében a zalaegerszegiek uralták a játékot, többet birtokolták a labdát, de mezőnyfölényükkel nem tudtak mit kezdeni, továbbra sem játszották meg a szélsőket, és meglepően kevés fantázia jellemezte az akciók felépítését. A szilárdan védekező diósgyőriek az idő múlásával egyre bátrabbaknak tűntek, és kontratámadásokkal próbáltak veszélyeztetni.

Egyre türelmetlenebbnek tűnt a hazai publikum, itt-ott füttyszó is harsant az ötlettelen játék és a pontatlan passzok láttán, így nem volt meglepő, hogy Simon Antal a félidő derekán kettős cserével próbálta felrázni csapatát, mégpedig úgy, hogy mindkét támadóját a pályán hagyta. Sebők József lépett viszsza a középpálya jobb oldalára, és az új szerzemény, Rajko Lekics lett Waltner Róbert ékpárja. A szerb-dán kettős állampolgárságú támadó azonnal megvillantotta tehetségét, először Waltner Róbertet hozta kitűnő átadással ígéretes helyzetbe, majd egy remek átvétel után ziccerbe került, igaz, nem sikerült góllal bemutatkoznia.

Így maradt a döntetlen, ami a vendégcsapat számára jó eredménynek mondható, és a DVTK rá is szolgált az egyik pontra, míg a ZTE csalódottan vette tudomásul az eredményt – persze késő bánat, hiszen kilencven percen át nem volt elég fantázia a játékukban ahhoz, hogy még két pontot szerezzenek.



MESTERMÉRLEG

Simon Antal, a ZTE vezetőedzője
A DVTK jól felkészült belőlünk, megakadályozta labdakihozatalainkat, így nem tudtuk kellően felgyorsítani a tempót. Futnunk kellett az eredmény után, de a második félidőben megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy nyerjünk.

Csank János, a DVTK vezetőedzője
Örülök, hogy gólokat tudtunk szerezni, mert szervezett és kimondottan jó keretű csapat ellen tudtunk így támadni. Az utolsó pillanatban, amikor Halidou Douva kilépett, gólhelyzetben buktatták, ez egyértelműen kiállítás lett volna.

---- P ---- &