A Capello-kacsa

A többek között a Milannal, a Romával és a Juventussal ragyogó sikereket elérő szakember nagy becsvággyal látott munkához nyáron a spanyol fővárosban – hogy aztán minden idők legunalmasabb Realját eszkábálja össze, hogy azt még mindenféle Getafe, Levante meg Recreativo Huelva is porig alázza.

A csapat csak tévedésből bóklászik az ellenfelek kapuja felé, az egykori klasszisok mintha elfelejtettek volna passzolni, a pocsék futballt látva a tréner kapkodni kezdett.

Elüldözte legalázatosabb játékosát (sokan reklámhősnek tekintik a divatlapok hősét, David Beckhamet, de az angol a pályán mindig szívét-lelkét kitette a sikerért), belekötött Ronaldóba, aki hátrahagyva Madridot gyorsan kettőt vágott Milan-dresszben – éppen Capello tudhatná, hogy a Serie A-ban azért az nem olyan egyszerű.

Így hát éppenséggel rengeteg oka lenne lemondani, de az este hétre összehívott sajtótájékoztatón azt jelentették be: kacsa az egész, Capello marad az edző.

Miért kellett a „semmiről" tájékoztatni a sajót, emígyen a közvéleményt? A válasz adja magát: mert a kilátástalan futballt játszó (Játszó? Már régen nincs szó játékról, már persze Real Madrid-szinten, most nem a magyar bajnokság a mérvadó) csapatnál valamit muszáj tenni, és ezt Capello is érzi, alighanem valóban lemondott, legfeljebb meggyőzték, hogy a Bayern München elleni BL-derbi előtti délután talán nem a legmegfelelőbb időpont az ilyen bejelentésekhez.

Nem lenne különös, ha a keddi kupameccset követően kidobnák (alliteráció újra…) Capellót, vagy menne magától, ez már mindegy.

Az igazi probléma az, hogy a labdarúgást nemrég még művészi szinten űző, ellenállhatatlan Real Madrid mostani meccseit látva ez lenne az utóbbi hetek, hónapok első olyan akciója, amelyben van ötlet.