Korai kelés kivégzéssel

Munkás nap várt a kolozsvári torna résztvevőire pénteken, hiszen délelőtt és este is rendeztek meccseket. Csak a legmagasabb színvonalat képviselő magyar válogatott és a házigazda előjogait kihasználó román csapat örülhetett: mi este, a vendéglátó délelőtt élvezhette a szabad fél napot. Mindez azt jelentette, hogy Kiss Gergelyék és a csütörtökön pihenő görögök keltek a legkorábban, helyi idő szerint 10 órakor csaptak össze.

Gyorsan kiderült, hogy a mediterrán test és lélek alkalmatlan az ébredés utáni gyors feltöltődésre, és míg Alessandro Campagna tanítványai az első negyedben az álmot mosták ki a szemükből, mi játszottunk. Mégpedig nem kisiskolás fokon. Kiss Gergely bombája, Biros Péter megúszása és két előny elherdálása sem ébresztette fel a riválist, amely leginkább kontrafaultokkal tűnt ki. Biros újra megvillant, és az ellenfél tétova bóklászását jellemzi, hogy egy kiállításnál nem a megbüntetett játékos úszott ki, sőt beavatkozott a játékba, így Kiss Gergely ötméteresből növelte az előnyt (4–0). (A büntető kiváltotta a fórt, így ez az emberelőny rontott a hivatalos fórstatisztikán.) Mi pólóztunk tovább, Varga Dániel bevágta az ötödiket is – vagyis úgy kezdtünk, mint a hellének ellenünk 1997-ben a Világkupán, Kemény Dénes első világversenyén.

A magyar gárda csak a második negyedben ingott meg, amikor az emberelőnyöket könynyebben megkapó görögök sorozatban háromszor céloztak pontosan, mi pedig jó ideig sem gólt, sem kiállítást nem harcoltunk ki, akadtak rossz passzok és persze kapufa is. Ahogy kell, extra megoldással, még időben csendesítettük le a vetélytársat: Biros távoli álombejátszással kínálta meg Varga Dánielt, aki laza mozdulattal legyintette be a labdát Delijannisz mögé. Innentől kezdve megint félálomba ringattuk a 2005. évi világbajnoki bronzérmest, noha a harmadik felvonás első felében támadásban még nem találtuk meg a ritmust. A védekezés azonban egészen kiválóan működött, amit jól mutat, hogy addigi nyolc hátrányunkból hatot kihúztunk kapott gól nélkül, és a Kiss Csaba passzát megköszönő Varga Dénes révén újra beállt az ötgólos különbség (8–3).

A görögök reménytelenül igyekeztek kibontakozni, péntek délelőtt egyszerűen nem hagytuk őket érvényesülni. A magyar együttes végrehajtotta azt a bravúrt, hogy az első, a harmadik és a negyedik játékrészben is érintetlenül maradt a hálója, mindezt ráadásul úgy tette, hogy a mindössze három gólt kapó Nagy Viktornak nem is kellett nagyot védenie a találkozón. A görögök kényszerhelyzetekben mellé, fölé vagy kapufára lőtték a labdát, mi blokkoltunk, megettük őket, elloptuk a labdát. Az utolsó pillanatban időn túli ötméterest harcoltunk ki, amelynek elvégzése előtt mindenkinek el kellett hagynia a medencét, csak Szívós Márton lábtempózott a félidőben beálló Reppasz kapussal szemben. Nem hibázta el, így a mieink vidáman készülhettek az ebédre és a délutáni közönségtalálkozóra a helyi magyarokkal.

Mestermérleg
Kemény Dénes, a magyarok kapitánya: - Ők kapufákkal kezdtek, mi öt góllal. A görögök öt nullánál feladták, de hát ezzel az eredménnyel nekik kell otthon elszámolniuk. Nekünk ez a győzelem ugyanazt jelenti, mint a horvátok elleni, csak most kevesebb gólt kaptunk.
Alessandro Campagna, a görögök kapitánya: - Első meccsünktől nem is vártam többet, nem feküdt nekünk a kora reggeli játék. Hamar elhúztak a magyarok, hiába futottunk az eredmény után – öt gólt nem tudunk behozni ellenük.