Hogy lesz ebből élvonal?

Hat élvonalbeli csapattal játszott felkészülési mérkőzést a Ferencváros, és egyszer sem nyert. A mellékelt táblázatból kiderül, hogy az FTC két döntetlen mellett vereséget szenvedett az NB I-ben a kiesés ellen harcoló Vác és REAC együttesétől is.

Miért nem megy a Fradinak az élvonalbeli klubok ellen?

Az első és legfontosabb érv, hogy az első osztályú bajnokság a jövő héten folytatódik, míg a második vonal csak három hét múlva, így a két liga együttesei nem ugyanott tartanak a felkészülési szakaszban. Az élvonalbeliek már frissítenek, ahogy mondani szokás, a formába hozásnál tartanak (aztán tavasszal persze látjuk, milyen is ez a forma, de ezt most hagyjuk…), míg az FTC és a többi NB II-es alakulat még jócskán a fizikai terhelést adagolja – így általában egy friss és egy tompább csapat küzdelmét láthatták mindazok, akik kíváncsiak voltak a Ferencváros játékára NB I-esek ellen.

A másik ok – és ezt a Fradi meccseit figyelők pontosan láthatták –, hogy Gellei Imrének új védelmet kell felépítenie. Ráadásul nem először. Az élvonalbeli szinten is elfogadható hátsó alakzatból az utóbbi hónapokban távozott többek között Sorin Botis és Leandro, a téli szünetben Bognár Zsolt és Tímár Krisztián megy vagy ment el, Balog Zoltán alig szerepelt, ráadásul a gyakorlás során arra is figyelni kell, hogy Dragóner Attila az első bajnokin és a Vasas elleni Magyar Kupa-meccs első felvonásán nem léphet pályára, így ő sem játszott mindig. És ide tartozik, hogy a klub az ismert anyagi körülmények miatt nem azt igazolja a posztokra, akit szeretne, hanem akit lehet – és a jelöltek sokszor még a másodosztály szintjét sem ütik meg. Nem meglepő, hogy több esetben is elképesztően buta gólokat kapott a Fradi, volt, aki megjegyezte, ezekből már most össze lehetne állítani egy mulatságos szilveszteri műsort, de a helyzet nem ennyire tréfás: egyelőre még NB II-es szinten sincs megfelelő tudású védőnégyese a csapatnak.

Aki látta az edzőmeccseket, tudja, többségükön a Fradi mezőnyfölényben játszott, de hiányzott belőle az a frissesség, amellyel az ellenfél tizenhatosa környékén meglephette volna vetélytársát. A zöld-fehér gárda igazán akkor játszott jól (például a ZTE elleni találkozó kimondottan élvezetes volt), amikor az ellenfele futballozni, támadni akart – a csak a védekezésre koncentráló (a 4–5–1-es, esetenként a 5–4–1-es hadrendet választó) riválisok ellen hiába birtokolta a labdát az FTC, az eredményben ez nem tükröződött. Márpedig ez tanulságos a tavasz előtt – kevesen esnek neki a zöld-fehéreknek. Jól látható volt, hogy Tököli Attila meglehetősen kevés segítséget kap, egyedül őrlődik a védők gyűrűjében, alighanem több támogatásra lesz szüksége, hogy eredményesebben játszhasson.

A gyenge mérleg okai tehát összefoglalva: frissebbek az ellenfelek, gyenge a védelem, amely még nem állt össze, és a mezőnyfölény ellenére veszélytelen a támadójáték.

---- 5 ---- &