Egyre csak nő és nő az FTC hiánya

Először is nézzünk három rövid interjúrészletet. Az elsőt 2006. december 14-én olvashatták a Nemzeti Sportban.

„Bízom az elnök úrban, s azokban, akik most szerepet vállaltak a Fradi megmentésében, de a helyzet továbbra is zavaros. Dámosy Zsolt világosan beszélt, azt mondta, ha minden jól alakul, májusban egy jelentősebb összeget kaphatunk.”

A második már idei, február 12-i keltezésű.

„A januári fizetéseket percre pontosan, hiánytalanul megkapta mindenki. Az ígéretek szerint ez nem lesz másként a többi, nyárig hátralévő hónapban sem. A prémiumokra és az egyéb juttatásokra persze várnunk kell, de mindannyian elfogadtuk ezt a kompromisszumot a későbbi, sikeres együttműködés reményében.”

És végül három kijózanító mondat a február 15-i, csütörtöki számunkból.

„Az egyesület adóssága – most idesorolom a labdarúgócsapatot működtető zrt.-t is – immár majd’ kétmilliárd forintra duzzadt. A Fradi két hétig húzhatja. Bármilyen fájdalmas is kimondani, ennyi idő alatt vége lehet a klubnak.”

Az első két nyilatkozat Lipcsei Péteré, a harmadik Dámosy Zsolté.

Ismét kínos meglepetés a nyugodt játékosoknak

Úgyhogy igencsak kínos lehetett Lipcsei Péternek és valamennyi Fradi-játékosnak kinyitnia csütörtök reggel az újságokat, amelyekben négy hét földöntúli nyugalom után megint csak azt olvashatták, hogy – divatos elnöki kifejezéssel élve – kipukkadni készül a Fradi-lufi. Ez a négy hét maga volt a mennyország: legfeljebb egy-egy gyengébben sikerült edzőmeccs vagy rossz néven vett lovaggá avatás borzolta a kedélyeket, de szó sem volt a közeli csőd lehetőségéről, a játékosok ugyebár percre pontosan és hiánytalanul megkapták januári fizetésüket.

Erre most jön a kétmilliárdos tartozás és a beharangozott végítélet.

A kétmilliárdos tartozáshoz megint csak érdemes előhozni egy idézetet a nem is oly távoli múltból. Az elhíresült kilencvennégyezer-ötszázhatvankét karakteres karácsonyi szösszenetében Dámosy Zsolt a következőket írta. „Arra a kérdésre tehát, hogy mennyi a lejárt tartozás a zrt.-ben, 550, de 720 millió is lehet a válasz, arra, hogy mennyi pénzből lehet befejezni a szezont, 800-870 millió a válasz, és ha az FTC és az FTC Zrt. öszszes tartozása a kérdés, akkor a válasz másfél milliárd körül van.”

December 25: mintegy másfél milliárdos hiány.

Február 15: majdnem kétmilliárdos hiány.

Ötven nap alatt tehát körülbelül 400-450 milliós veszteséget halmozott fel a Ferencváros.

Csak gyanítjuk: a futballisták alapfizetése ennek töredéke, a kézilabdázók bécsi túrája sem került százmilliókba, a tekeszakosztály elhasznált bábuit meg tényleg jóval kevesebből lehet pótolni.

Hogy akkor mégis miként duzzadhat fel így a tartozás?

Elnök legyen, aki megmondja.

---- Az elnök persze sok mindent megmond: frappánsan fogalmaz és előszeretettel használ nyilatkozataiban dramaturgiai elemeket. Ez a mostani lesz például a Fradi harmadik határidős megszűnése.

Az egyre drámaibbá váló interjúk után december 10-én járt le az első, önmaga által szabott határidő, de akik másnap reggel egy látványos Fradi-bummra vártak, azok csalódtak: bár pénzt továbbra sem sikerült szerezni, a konzorcium összeállásának lehetősége elég pozitívum volt ahhoz, hogy Dámosy Zsolt a helyén, a Fradi pedig életben maradjon.

Igaz, csupán két hétig. Mert az újabb krach Hrutka János személyében ütött be, aki 32 millió forintját követelte. Az elnök pontosabb határidő megadása nélkül, de a szokott eltökéltségével jelezte, hogy ha a korábbi FTC-hátvéd továbbra is kekeckedik, hamarosan valóban mindennek vége. Hrutka János és cége nem akart a Ferencváros sírásója lenni, ezért türelmi időt adott.

A Tavasszal újra sláger lesz a licencengedély

Fájdalom, most jön a legnehezebb feladat: a konzorcium még egyszer nem tud fel-, Hrutka János meg még egyszer nem tud leállni, úgyhogy az újbóli életben maradáshoz nem kisebb feltételnek kell teljesülnie, mint hogy sikerüljön végre értékesíteni az Üllői úti ingatlant. Tekintve, hogy fél éve nem sikerül, ez a két hét a kedvezőbb feltételek dacára sem hoz majd gyors megoldást.

Természetesen afelől nincs kétségünk, hogy február 28-án sem történik majd semmi az Elemérek megajándékozásán kívül, a Fradi az egész tavaszi szezont a megszokott bizonytalanságban játszhatja. Főként, hogy március végén a licencbizottság elbírálja, mely csapatok felelnek meg az élvonalbeli követelményeknek, és senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy az FTC első körben nem lesz köztük – nyilván jó magyar szokás szerint hónapokig megy majd megint a huzavona.

A helyzet összességében meglehetősen tragikus, főként a játékosok számára, akik újfent a mindennapi gondokkal szembesülhetnek. Pedig miképp is mondta a minap Lipcsei Péter?

„A januári fizetéseket percre pontosan, hiánytalanul megkapta mindenki. Az ígéretek szerint ez nem lesz másként a többi, nyárig hátralévő hónapban sem.”
Lássuk be, akárki is ígérgetett, a féléves fizetési ígéretet kéthetes megszűnési „garanciával” tromfolni nem túl elegáns lépés. ---- Sportügyekben illetékesnek tartott szakembereket kértünk fel arra, röviden véleményezzék az utóbbi időszak ferencvárosi eseményeit. Felvetéseink a következők voltak: hisznek-e, hihetünk-e Dámosy Zsoltnak, az FTC – pozíciójában a minap megerősített – elnökének, illetve az utolsó öt prezident (Szívós István, Torgyán József, Furulyás János, Ináncsy Miklós, Dámosy Zsolt) közül melyik munkáját értékeli a legtöbbre?

Kemény Dénes (a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya): „Előrebocsátom, Dámosy Zsolttal régre viszszanyúló baráti kapcsolatot ápolok, ezért sohasem fárasztom faggatózással – kívülállóként viszont borzalmasan nehéz belelátni a kártyákba. Kissé erősnek érzem egyébként a felvetést, egy jó négy hónapja hivatalban lévő személyen bajos számon kérni az elmúlt tizenkét év nyilvánvalóan elhibázott gazdálkodását. Zsolt véleményem szerint az adott helyzetben logikusnak tetsző megoldási tervekkel állt elő, de a magyar valóság áthúzta az elképzeléseit. Ami az ötből egyet választást illeti, a fentebb emlegetett baráti szálak miatt elfogultságot jelentek be, mindamellett szeretnék válaszolni. A klub eredményei miatt Szívós Pistára voksolok, de ha a vészkorszakra gondolok, és a döcögő, hörgő FTC-t veszem alapul, akkor Zsoltra – amit lehetett, megpróbált.”

Hajdú B. István (a Viasat3 kommentátora, sportriporter): „Hiszek Dámosy Zsoltnak! El tudom képzelni, hogy a Ferencváros adóssága valóban kétmilliárd forint. El tudom képzelni, hogy fogalma sem volt arról, milyen tartozások alatt görnyed az FTC, amikor benyújtotta a pályázatát az elnöki székért. Nem is ígért semmi bombasztikusat a megválasztásakor, szóba sem került skót, angol, angolai vagy elefántcsontparti befeketető – viszont megpróbált tenni valamit. Nem vagyok a téma avatott szakértője, de alighanem az ingatlan eladása jelenti a kiutat, csakhogy ez az ügy már évek óta húzódik. Esetleg ha az FTC is megtalálná a maga Hemingwayét... Előbb-utóbb valóban két hét lesz a világ, de hogy mikortól? A nyilvánosságra került tárgyalások kimenetele azt bizonyítja: segítséget nem várhat senkitől. Az érdemeit leginkább Szívós Istvánnak tudom elismerni, viszont fogalmam sincs róla, hogy a romlás nem az ő időszakában indult-e el. Amikor a választópolgár meglátja a jelöltlistát, dönthet: vagy elmegy szavaszni, vagy otthon marad. A második kérdésre vonatkozóan politikailag inaktív maradnék.”

Török Ferenc (olimpiai bajnok öttusázó, a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriumának elnöke): „Nehéz állást foglalni, mert bár nyakig benne vagyok a sportban, az FTC-nél zajló folyamatokat újságolvasóként ítélem meg. Nem tudom, Dámosy Zsolt kinek mit ígért, ami viszont tény: adva van egy adósságspirál, amiből nem látom a kiutat. Nem csupán a kétmilliárdos adósságot kellene rendezni, a további működési költséget is elő kell teremteni. A lehetséges megoldásként felvetődő ingatlaneladás számomra ködös, több pályázatot is kiírtak már ez ügyben, valamennyi eredménytelenül zárult. Rengeteg a kérdés, de kevés a válasz, mert Dámosy Zsolt nyilatkozataiból az sem derül ki, neki mit ígértek. Az öt elnök közül Szívós István és Furulyás János időszakát lehet összevetni – a többiek véleményem szerint epizodisták –, márpedig ebből a kettősből csakis Szívós István jöhet ki győzesen. Vele működött a klub, noha voltak túlköltekezések, az adósság zömét a futballcég, illetve korábban az éppen Furulyás János vezette futballszakosztály hozta össze.”