Az Acélbikák lecsapott a kínálkozó lehetőségre

Furcsa látvány volt, az biztos. Ladányi Balázs mezén egy némileg barkácsmunkának tűnő C betű díszelgett, jelezve, Horváth András emlékezetes ütése és a gárdából való száműzése után most már ő az Újpest csapatkapitánya. Valószínűleg szívesen lemondott volna erről a megtiszteltetésről…

Akárhogy is, Matej Marcinek ugyebár vakbélműtétje után lábadozik, a keddi edzés ominózus pofonját elszenvedő Jozef Voskár pedig agyrázkódása után még nem játszhat (bár a kórházat már elhagyhatta), így Ancsin János vezetőedzőnek új második sort kellett összeraknia. Szajbert Patrik és Borbás Gergely személyében legalább válogatott hokisokkal pótolhatta a hiányzókat, így azonban csak két igazán jó egysége maradt (a harmadikat már nem is nagyon küldte jégre), miközben a dunaújvárosiak három sort forgathattak.

A DAB is kezdett jobban, ám a fiatalok, Azari Zsolt, Galanisz Nikandrosz és Berta Ákos lehetőségei után magára talált az Újpest, de így is csak néhány helyzet alakult ki a két kapu előtt. (Volt, hogy a nem épp cseleiről és gyorsaságáról híres újvárosi bekknek, Vargyas Lászlónak kellett átkígyóznia a védelmen, hogy történjen valami…)

A nagyjából kiegyenlített küzdelemben aztán a második harmad elején a Dunaújváros szerezte meg a vezetést: Kiss Ákos kapu mögül visszatett passzát Lencsés Tamás vágta a hálóba a bal bedobókör tetejéről. A válogatott védő jó formában van: legutóbbi két meccsén gólt szerzett (az előzőt még a lengyeleknek lőtte a nemzeti csapatban). Csakhamar egyenlíthetett volna a hazai gárda, ám Gergely Csaba előbb óriási ziccerben rontott, majd csúnyán odaütött Peter Foltínnak, az újvárosiak szlovák légiósának. Ebből is látszott, nincs minden rendben az újpesti fejekben, bár az elmúlt napok történései után inkább ennek az ellenkezőjén kellene csodálkozni. Pedig akartak, küzdöttek a lilák, ám rengeteg apró pontatlanság csúszott a játékukba, sokszor választottak rossz megoldást, így hiába hokiztak láthatóan tiszteletre méltó elszántsággal, kimaradtak a nagy nehezen megteremtett lehetőségek, a második harmad végére pedig egyre több figyelmetlenségük is bosszanthatta őket. Csóválta is egyszer-kétszer a fejét a sokat dolgozó hazai csatár, Peterdi Imre.

A harmadik játékrész elején azonban Ferjónak hirtelen több dolga akadt, mint addig összesen, és több gólt is kapott – Peterdi emberelőnyben szépen kanyarodott föl a kapu mögül, és mivel nem támadta senki, a hálóba is lőtt. A lilák meg is fordíthatták volna a meccset, ám öt a három ellen sem tudták újra bevenni Ferjo kapuját (hacsak Borbás kézzel besegített korongját nem számoljuk – egyébként levehette és beüthette volna…), védekezésben pedig egyetlen megingásuk is elég volt a két ifjú csatárnak, Azarinak és Galanisznak, hogy összehozzák a Dunaújváros vezető találatát.

A kapott gól után a lilák játéka szó szerint és átvitt értelemben is csapkodóvá vált, de a hajrára ismét felcsillant előttük a lehetőség, miután az utolsó négy percre emberelőnybe kerültek és a kapust is lehozták. Amikor pedig Erdősi Péter is kiállt (egy bottal akasztás után lőtt az üres kapuba, hiába), már hatan a háromra támadtak a hazaiak, és Ladányi (ki más?) a kék vonalról meg is szerezte az egyenlítő találatot.

A hosszabbítást is kettős előnyben kezdték a lilák, ám nem volt alkalmuk élni a lehetőséggel. Másfél perc telt el a ráadásból, amikor Erdélyi Péter, a 19 éves (szintén válogatott) dunaújvárosi hátvéd korongot szerzett a félpályánál, bekorizott a támadóharmadba, és Filo válla fölött a hálóba lőtt úgy, hogy a korong a kapuvasról pattant be. Az újvárosiak mind egymás nyakában ünnepeltek a jégen, az újpestiek pedig lógó orral baktattak le. Ezen a meccsen az akarat önmagában kevés volt a jobban játszó vendégek ellen.

Mestermérleg
Ancsin János, az Újpest vezetőedzője: - Mindkét csapat nagyon küzdött, ám nekünk futnunk kellett az eredmény után, ami sok erőt kivett belőlünk. Bosszantó, hogy a hosszabbításban nem tudtuk kihasználni a kettős emberelőnyt, ami végül meg is bosszulta magát. Ez azonban még csak az első meccs volt, nincs veszve semmi, nem adjuk fel.
Vladimír Matejov, a Dunaújváros edzője: - Okosan, taktikusan, fegyelmezetten és hatalmas szívvel játszottunk, ennek köszönhetjük a sikert, és hogy egyenlő létszám mellett nem tudott nekünk gólt ütni az Újpest. Azonban még csak az út elején vagyunk, pénteken is győzni akarunk, amihez legalább ugyanilyen teljesítményre lesz szükség.