Kirúgták a verekedő védőt

Az ütés… Amint lapunk szerdai számában elsőként írtuk, a Dunaújváros elleni elődöntő első, csütörtöki mérkőzésére készülő Újpest edzésén Horváth András csapatkapitány némi nézeteltérést követően megütötte társát, a szlovák Jozef Voskárt. Információink szerint az esetet követően azon nyomban elküldték a védőt, ám hivatalosan csupán szerda délben erősítették meg ezt. Pontosabban az ígért közleményből tudhatjuk meg, hogy a jövőben nem tartanak igényt a 148-szoros válogatott hokisra.

Íme, szó szerint a közlemény: „A keddi edzésen Horváth András szándékosan sérülést okozott játékostársának, Jozef Voskárnak, ezért szerdán szerződést bontottunk a védővel. András nagy veszteség a csapatunknak, de ezt a magatartást elfogadhatatlannak tartjuk a sportpályán, amelyet szankcionálnunk kellett. Tudjuk, hogy nehéz helyzetbe kerültünk, éppen a rájátszás megkezdése előtt, de bízunk benne, hogy fiatal játékosaink bebizonyítják: érettek arra, hogy fontos láncszemei legyenek az első csapatnak. Az elmúlt hetek felkészülése – ettől az esettől eltekintve – jól sikerült, így bizakodva várjuk a Dunaújváros elleni, várhatóan izgalmas elődöntő párharcát.”

Joós Zoltán szakosztályelnök ehhez annyit tett hozzá, hogy a jövőben Ladányi Balázs lesz a csapatkapitány.
Ennyi. Legalábbis újpesti részről. Hideg fejjel akartak dönteni, ezért aludtak egyet a történtekre. Szerintünk azonban a kedd délelőtti edzés után volt annyi idő, hogy még aznap mondjanak valamit, például azt, hogy valóban kínos incidens történt, amelyet ki kell vizsgálni. Ám a lilák a legrosszabbat választották: a hallgatást.
A lényeg persze nem ez, hanem maga a tény: Horváth András, a csapat emblematikus figurája olyasmit tett, amire nincs, nem is lehet magyarázat. Sokan mondják hokiberkekben, hogy az eset egy folyamat egyenes következménye volt, ám abban mindenki egyetért, még a vétkes barátai is, hogy erre az ütésre nincs mentség.
Ezt mondja Horváth András is: „Hülyeséget csináltam, nagy hülyeséget – sóhajt egy nagyot. – Erre valóban nincs magyarázat, még akkor sem, ha ilyen cselekedet nem jön csak úgy magától… Elnézést kell kérnem Jozef Voskártól, amit meg is tettem, a csapattól, a szeretteimtől, bár tudom, ennyivel nem lehet ezt elrendezni.

Hogyan tovább? Nem tudom… Beszélgetést kezdeményezek Pat Cortinával, a magyar válogatott szövetségi kapitányával. Kötelességem tájékoztatni őt a történtekről. Hatalmas bennem a bizonyítási vágy, tudom, sokan megbélyegeznek, rám ragasztják, nem vagyok csapatember, hogy csak verekedni tudok, de be akarom bizonyítani, hogy ez nem így van. Már sikerült elintéznem, hogy a szezon hátralévő részében kijárhatok Szlovákiába egy extraligás csapathoz edzeni – a válogatottért mindent megteszek. De ha a mester azt mondja, ezután nem számít rám a legjobbak között, akkor el kell fogadnom. Tényleg nem tudom, mi lesz… Még az is lehet, hogy abbahagyom a jégkorongot, pedig ez az életem.”

Egy megtört ember elkeseredett szavai ezek. Többet egyelőre nem kívánt mondani, ellenben azt határozottan kijelentette: vállalja tette következményeit. Így volt ez az idény elején, amikor a ferencvárosi Bontovics Mártonnak húzott be egy nagyot, és így van ez most is.

Horváth András a pályán kívül intelligens figura. A jégen viszont gyakran szakad el nála a cérna. Különösen akkor, ha nagy a teher rajta, ha nem csak a jégkoronggal kell foglalkoznia. A válogatottban sosincs vele probléma – kordában tartják. Újpesten azonban csapatkapitányként, kénysze-rűségből sok mindent a vállára kellett vennie. Orsó-ügy, Sájevics-ügy, Ladányi-ügy, Giblák-ügy és így tovább. Ez sok volt neki. Nem bírta idegekkel. Az sem véletlen, hogy a lapunk által korábban már kritizált, za szezon Volán elleni meccsein inkább hisztis, sportszerűtlen viselkedésével, mintsem jó játékával kitűnő Jozef Voskárnak csapott oda. A szlovák finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgy tűnt, nem tesz meg mindent a sikerért – mindazonáltal ez sem mentség a kiütésére. Ezt Horváth is tudja. Éppen ezért nem szabad, hogy feladja, kutya kötelessége a következő bajnokságban valamely csapat játékosaként bizonyítania. Már csak azért is, mert a higgadt Horváth Andrásra szüksége van a magyar hokinak! Csak nem szabad ezzel visszaélnie.