Roger Federer varázsolt

Be kell vallanunk, az ausztrál nemzetközi bajnokság férfi egyesének első elődöntőjén öldöklő küzdelemre, drámai csatára és örökké emlékezetes mérkőzésre számítottunk Andy Roddick és Roger Federer között. Ehhez képest a világelső – tömören fogalmazva – leradírozta a pályáról az amerikait. Egyetlen mentségünk, hogy előzetesen maga Roddick is azt hitte, lehet esélye a svájci ellen, de Federer szenzációs tenisszel ébresztette rá tévedésére. Ebből lett aztán a 6:4, 6:0, 6:2-s, zavarba ejtően csúf vereség.

Pedig szegény Roddicknak még volt is némi oka az optimizmusra: tavaly nyár óta Jimmy Connors irányításával határozottan jobban játszik – még Federer ellen is. Az US Open szeptemberi döntőjében még csak másfél jó szettre futotta erejéből, novemberben már meccslabdája volt a Mesterek Kupáján, két nappal az Australian Open kezdete előtt pedig meg is verte a svájcit, még ha csak nem hivatalos tornán is.
Ráadásul eddig Melbourne-ben sem lehetett oka panaszra: az orosz Marat Szafin, a horvát Mario Ancic és főképp az amerikai Mardy Fish (egyikük sem tucatteniszező) ellen is jól ment neki a játék, miközben Federer, bár nem veszített játszmát, sok hibával játszott, és úgy tűnt, nincs csúcsformában. Roddick ezen felbuzdulva a Fish elleni negyeddöntő után elmondta, vélekedése szerint a világelső már nincs akkora fölényben a vetélytársakkal szemben, mint volt akár csak néhány hónapja is.

Nagyobbat nem tévedhetett volna…
A mérkőzés elején egy ideig úgy tűnt, izgalmas lehet a küzdelem. Federer ugyan rögtön az első játék után brékelőnybe került, de Roddick a tőle megszokott erős, jól helyezett adogatásaival és az alapvonalról elengedett pontos tenyereseivel gyorsan egyenlített. S 4:4-ig minden egészen jól is ment neki, ám akkor az amerikait cserbenhagyta addig sem épp magabiztos fonákja. Egy játékon belül három hiba pedig nem fér bele a világelső ellen. Federer a brék után gyorsan kiszerválta a szettet (majdnem szó szerint, két ásszal meg két alig fogadható adogatás utáni ponttal), de ekkor még senki sem gondolta, hogy Roddick a következő kilenc gémet elbukja.

Márpedig így történt: az amerikait nyomaszthatta az első játszma miatti csalódottság, és nehezen magyarázható rontásokkal elbukta saját szerváját a következő játékban, azt követően azonban már nem vele volt a baj. A svájci lendületbe jött, és negyedórán, talán húsz percen keresztül úgy játszott, ahogyan senki más nem tud, és ahogyan valószínűleg még jó néhány évig nem is fog senki.

A világ legjobb teniszezője azt csinált a második szettben a világ második legjobb teniszezőjével (mert Roddick jelenleg az, ez nem kétséges), amit akart. Az amerikainak az egész játszmában hat labdamenetet sikerült nyernie a harmincból, miközben ellenfele egymás után szórta a nyerő ütéseket tenyeressel, fonákkal, közelről, távolról, egyenesen, keresztbe, a legelképzelhetetlenebb helyzetekből. Roddick hiába próbált meg minden tőle telhetőt, hiába váltott taktikát, és kezdett feljárkálni a hálóhoz, hiába voltak erősek és jól helyezettek (ha nem is tökéletesek) az előkészítései és a szervái, az ezúttal csúcsformában lévő Federer ellen semmire sem ment. A világelsőnek minden sikerült: más teniszezőnél azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy labdái kivétel nélkül pontosan a vonal mellé estek be a pályára, a svájcinál azonban máshová kell tenni a hangsúlyt: ő pontosan oda ütötte őket. Különösen fonák keresztjei mentek élményszámba, jó néhányszor ellenfele sem nagyon értette, hogyan tudott elsuhintani mellette. Száz szónak is egy a vége: Federer tényleg tökéletesen teniszezett, és a második szettben 22 perc alatt 6:0-val intézte el jobb sorsra érdemes ellenfelét. Még egy óra sem telt el a találkozóból (máskor egy jobban sikerült játszma tart ennyi ideig), és Andy Roddicknak már le kellett számolnia minden illúziójával.

Az utolsó felvonás már csupán formalitás volt: 2:0-nál az amerikai végre nyert egy gémet, aztán 5:1-nél még egyet, de ez a végeredmény kozmetikázásán kívül többet nem ért. Ez a mérkőzés Federer parádéját hozta, a svájci első számú kihívójával leszámolva ismét megmutatta, mitől ő a sportág legnagyobb egyénisége, és ráadásul elért néhány újabb csúcsot.

Egyhuzamban hetedik Grand Slam-fináléjába bejutva beállította az ausztrál Jack Crawford 1934 óta fennálló rekordját, és az amerikai Michael Chang 1996-os menetelése óta ő az első, aki szettveszteség nélkül jut a fináléba Melbourne-ben.
„A győzelem a legfontosabb, de örülök, hogy olyan csúcsokat döntök meg, amelyekről korábban nem is álmodtam – mondta Roger Federer. – Minden összejött, ezúttal tényleg verhetetlen voltam. Szinte hihetetlen, ahogy játszottam, igazából alig hiszem el, hogy ilyen jól ment. De a tornának még nincs vége, úgyhogy nem szabad elbíznom magam. Hátravan egy meccs, ha azon is így tudok játszani, lesz miért ünnepelni.”
A világelső ellenfele a német Tommy Haas vagy a chilei Fernando González lesz. Látva Federer játékát mindegy, melyikük… ---- Kim Clijsters nem nyeri meg élete utolsó Australian Openjét, pedig nagyon sokan arra számítottak, hogy a belga hölgy, akit az ausztrál közönség a saját lányaként szeretett, trófeával vesz búcsút a Melbourne Parktól. Clijsters 23 évesen arra készül, hogy az évad végén hátat fordítson a sportnak, ezért az összes versenyen érzelmektől fűtve ragad ütőt.

Melbourne-ben mindenki könnyes búcsúra számított, egyrészt korábbi szereplései miatt (a legjobb eredménye a döntő volt 2004-ben), másfelől pedig azért, mert 2003-ban eljegyezte őt Lleyton Hewitt. Az ausztrál teniszezővel folytatott románca ugyan 2004 októberében véget ért, ám az országgal megtartotta szoros kapcsolatát. Mégsem folytak a könnyek, a tavaly mindenkitől párás szemmel elbúcsúzó Andre Agassival szemben Clijsters szokásos kimértségével beszélt.
„Nem igazán fogom fel, mi történik, de biztosan nem jövök vissza holnap, hogy mindenkitől elbúcsúzzam, és telefonszámot vagy e-mail címet cseréljünk – mondta Kim Clijsters, aki az idény után háztartásbeli lesz férje, a Belgiumban kosárlabdázó amerikai Brian Lynch mellett. – Rengeteg barátot szereztem Ausztráliában, a szívembe zártam ezt az országot, de nincs itt a világ vége, az élet megy tovább.”

Clijsters elmondta, örül, hogy nem az előző mérkőzésén kapott ki, a Martina Hingis elleni negyeddöntőt ugyanis legrosszabb meccsei közé sorolja, és nem szerette volna, ha így emlékeznek rá. Marija Sarapova ellen az elődöntőben viszont jól mozgott, csak egyszerűen képtelen volt azt a szintet hozni, amellyel esélye lehetett volna az első helyen kiemelt orosszal szemben.

Sarapova a sérülései után megújult erővel visszatérő, magabiztosan menetelő Serena Williamsszel találkozik a fináléban. (Az amerikai a cseh Nicole Vaidisovát győzte le az elődöntőben, sikerét beárnyékolja, hogy a televíziósok kiszúrtak egy embert, aki szerintük szándékosan Vaidisová szemébe tükrözte a napfényt – a cseh ezt nem vette észre, ezért a szervezők ejtették az ügyet.)

„Nagyon várom már a döntőt, remek meccset játszottunk néhány éve itt Serenával – mondta Marija Sarapova a 2005-ös elődöntőre utalva, amelyet Williams 2:6, 7:5, 8:6-ra nyert meg. – Ugyanakkor szomorú is vagyok, mert Kim személyében nagyon szimpatikus ember és nagy sportoló búcsúzik az Australian Opentől.” ---- AUSZTRÁL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, MELBOURNE (15 636 000 dollár, kemény pálya)
Férfi egyes. Elődöntő:
Federer (svájci, 1. kiemelt)–Roddick (amerikai, 6.) 6:4, 6:0, 6:2
Női egyes. Elődöntő:
Sarapova (orosz, 1.)–Clijsters (belga, 4.) 6:4, 6:2;
S. Williams (amerikai)–Vaidisová (cseh, 10.) 7:6, 6:4

Férfi páros. Elődöntő:
B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.)–Knowles, Nestor (bahreini, kanadai, 3.) 2:6, 6:3, 7:5;
Björkman, Mirnij (svéd, fehérorosz, 2.)–Hanley, Ullyett (amerikai, zimbabwei, 4.) 2:6, 7:5, 7:6

Női páros. Elődöntő:
Black, Huber (amerikai, dél-afrikai, 3.)–Raymond, Stosur (amerikai, ausztrál, 1.) 6:4, 4:6, 6:2;
Csan Jung-csan, Csuang Csia-csung (tajvani)–Jan Ce, Cseng Csie (kínai, 2.) 6:3, 6:4

Kerekes székesek. Férfi egyes. 1. forduló:
Farkas László (magyar)–Fudzsimoto (japán) 6:2, 6:3.
Nyolcaddöntő: Vink (holland, 6.)–Farkas 6:1, 6:1.

Férfi páros. 1. forduló:
Kruszelnicki, Legner (lengyel, osztrák)–Farkas László, Fudzsimoto (magyar, japán) 6:0, 6:1

NŐI TORNA
ITF-CHALLENGERTORNA, WAIKOLOA (50 000 dollár, kemény pálya)
Egyes. 1. forduló: Czink Melinda (magyar, 2.)–Tweedie-Yates (amerikai) 6:3, 3:6, 7:5