Mannheimben is otthon vannak

A híres északi kikötővárosból, Kielből a Rajna mellé, a Mannheim szomszédságában fekvő festői városkába, Ladenburgba költözött a magyar válogatott. A reggelit követően csak néhány percre mehettek szobáikba a magyarok, mert Skaliczki kapitány taktikai megbeszélésre hívta őket.

A csehek játékának utolsó elemzése mintegy háromnegyed órát tartott, aztán kötelező séta következett, s ennek során a ladenburgi óváros régi, szépen ápolt házai között levegőztek Nagy Lászlóék.

Hasonló programjuk volt a horvátoknak is, akikkel csütörtökön csatáznak legjobbjaink. Csakhogy Lino Cervar kapitány játékosai nem fagyoskodtak a nyílt utcán, hanem betelepedtek a belváros kis kávézóiba, sörözőibe. Arra viszont jó volt a délelőtti ,,átmozgatás”, hogy a mieink kis csoportokban megbeszéljék a középdöntőben várható eseményeket, elmondják véleményüket a legközelebbi ellenfélről, vagyis Csehországról.

Ekképp tervezgettek: csoportjukban a négy közé kerüléshez feltétlenül be kell gyűjteni a két pontot a csehek ellen, valamint a folytatásban is ki kell tenniük magukért a horvátok, a spanyolok és az oroszok ellenében, ugyanis – és ez már a matematika világa – akár négy ponttal is bejuthatnak a negyeddöntőbe (kettőt hoztak magukkal a csoportból), de biztosabb lenne, ha öt, netán hat pontot sikerülne szerezniük.

"Nekem olyan fontos lesz a csehek elleni mérkőzés, mint a világbajnoki döntő – hangoztatta a délelőtti séta közben Puljezevics Nenad, akit máris a vb kiemelkedő egyéniségei között emlegetnek. – Rendkívül fontos a két pont. Aztán még gyűjtünk hozzá annyit, ameny-nyit csak tudunk, de a cseheket mindenképpen meg kell verni.”


A tervezgetésbe, az álmodozásba persze nem merülhettek el túl mélyen a magyar fiúk, mert a szállodába visszaérve a könnyű ebédhez szólították őket. Mivel viszonylag korán, délután negyed ötkor kezdődött a csehek elleni csata, a mieink nem ehettek nehéz ételeket, valamint azt sem ajánlották nekik a vezetők, hogy az ebéd után lefeküdjenek.

"A szervezetüknek frissnek, ébernek kell lennie, nem lenne jó, ha nagyon elmerülnének az alvásba – hangoztatta Skaliczki László. – Nem tiltom meg, hogy lefeküdjenek, de lehetőleg ne aludjanak.”


A csarnokba már másfél órával a mérkőzés előtt kiérkeztek a mieink, akiket a lelkes szurkolók éljenezve fogadtak (az egyik piros-fehér-zöld lobogóra ezt írták: Skalafalva). Az SAP-Arenában 15 ezer szurkoló foglalhat helyet, s a magyarok zömének nem teljesen ismeretlen, mert egy éve itt játszott csapatunk tesztmérkőzést a németekkel.

"Emlékszem a létesítményre, és aki közülünk tavaly még nem járt itt, az is megismerhette kedden este, mert a költözéstől és utazástól összegyűrődött izmainkat itt vasalta ki Skaliczki mester” – mondta Ilyés Ferenc.


A magyar–cseh csata előtt a csarnok sajtóközpontjában találkoztunk a svéd Staffan Holmqvisttel, a nemzetközi szövetség alelnökével, az európai szövetség volt elnökével, aki a magyar kézilabda nagy barátja. Mindemellett reálisan látja a világot.

"Meglepetés, hogy a magyarok megverték Dániát, s két ponttal érkeztek a középdöntőbe, de itt már sokkal nehezebb csaták várnak rájuk – mondta a sportdiplomata. – Ugyanakkor a fiatal együttes képes lehet jó teljesítmény folytatására, s én ezt is kívánom neki.”