Ezt most gyorsan feledjük el!

A magyarok remek csoporteredményeitől volt hangos a világbajnokság az utóbbi napokban. Az E-csoportban az utolsó fordulóra a mieink szempontjából nem is maradt eldöntésre váró kérdés, hiszen csapatunk a két győzelemmel – függetlenül az Angola elleni eredménytől – bejutott a középdöntőbe, és ráadásul két pontot visz magával. Az igazán nagy kérdés az volt, a dánok és a norvégok ki-ki ütközetében melyikük kerekedik felül, s szerzi meg a második helyet a magyarok mögött. (Valljuk be, erre a forgatókönyvre kevesen számítottak, amikor az E-csoport esélyeit latolgatták a világbajnokság előtt.)

Az Afrika-bajnokságon elért negyedik helyezésével világbajnoki kvalifikációt szerző Angola ellen gyakorlatilag edzhetett a magyar válogatott. Skaliczki László nem is titkolta, hogy ezen a találkozón inkább azokra a játékosaira számít, azoknak ad lehetőséget, akik valamivel kevesebbet szerepeltek a Dániával, valamint Norvégiával vívott csoportrangadókon. Emellett arra is jó volt a hétfői találkozó, hogy a sérüléssel bajlódók valamivel többet pihenhessenek. Nagy László a térdét fájlalta, Iváncsik Gergőnek a bokája sérült meg a norvégok ellen, Puljezevics pedig hetek óta panaszkodik a derekára, amelyben még decemberben becsípődött az ideg (injekciókkal, sok pihenéssel lett harcra kész a vb-re). Az előbbiek miatt arra is ügyelnie kellett csapatunknak Angola ellen, nehogy valaki újabb sérülést szedjen össze, hiszen csak a vb első szakasza zárult le, és a legizgalmasabb, legforróbb ütközetek ezután következnek.

A kapuban Fazekas Nándor kezdett, aki néhány napig megfázással és hőemelkedéssel bajlódott. A széleken az Iváncsik testvérek helyett Tombor Csaba és Vadkerti Attila kóstolhatott bele a világbajnokság légkörébe. A jobbátlövőposzton Nagy László helyén Mocsai Tamás remekelt, aki már a dánok és a norvégok ellen is nagyszerűen küzdött, látványos gólokat lőtt, és a csapat egyik húzóembere volt. Védekezésben Ilyés Ferenc, Mocsai és Gál középen magas, áttörhetetlen falat vont Fazekas kapuja elé.

A magyar szövetségi kapitány Nagy Kornélt is harcba küldte Angola ellen, aki támadásban és védekezésben egyaránt pályán maradt, góljait pedig – igazolva kivételes tehetségét – több posztról, biztos kézzel szerezte. A legelégedettebb mégis Gál Gyula lehetett, akit társai elhalmoztak jobbnál jobb passzokkal, ő pedig látványosan értékesítette a ziccereket. Skaliczki László taktikai gyakorlásra is felhasználta a mérkőzést, hiszen az első félidő derekán három jobbkezest küldött középre támadásban, védekezésben pedig nyitott variációkat próbálgatott. A mester elégedett lehetett azokkal a játékosaival, akiknek bizonyítási lehetőséget adott, hiszen valamennyien nagy igyekezettel próbáltak meg élni a lehetőséggel. Legjobbjaink a gyakorolt formációkkal már a középdöntő, valamint a jövő heti helyosztók küzdelmeire is készülhettek. A szerény tudású ellenféllel szemben ezt könnyen tehették. A szünetig főleg támadásban jeleskedett Magyarország, védekezési hiányosságait pedig hűen tükrözte az angolaiak tizenöt lőtt gólja.

Tovább puhult a mieink védekezése (20–12), az afrikaiak pedig ügyesen, erőszakosan használták ki helyzeteiket. Okkal bosszankodott Skaliczki László, hiszen Angola a dánoknak csak 20, a norvégoknak pedig csupán 13 gólt lőtt. A folytatásban azzal próbálta meg helyrehozni hibáit a magyar csapat, hogy emberhátrányban is sorozatban betalált. Amikor kissé megrázta magát, egyértelműen kiderült, hogy sokkal jobb csapat, mint afrikai ellenfele. Ekkor nőtt is az előny, azután viszont megint kiengedett együttesünk, és ezt főleg Sergio Lopes büntette. Már csak egy-két góllal vezetett Magyarország, mert a védekezésre alig figyelt, és ezzel kínos helyzetbe hozta a kapuban Tatai Pétert.

A hajrában is Gál volt a mieink gólfelelőse, ugyanakkor a hatékony védekezéssel továbbra is adós maradt csapatunk (31–30). Tatai helyére visszaállt Fazekas, de ettől sem lett jobb együttesünk védőmunkája.

Gyötrelmes volt a végjáték, támadásban kimaradtak a ziccerek, az edzőmeccsnek induló csata pedig a hajrában kezdett rémálomhoz hasonlítani. Angola nagy szívvel és akarattal harcolt az egyenlítésért, ez pedig a legélesebb kritikája volt a magyar válogatottnak.

A második játékrészben látott gyenge, hitetlen és motiválatlan védekezésre az sem lehetett magyarázat, hogy már nem volt tétje a találkozónak. A korábbi két csoportmérkőzésen szárnyaló együttesünk ezúttal igen harmatos teljesítményt nyújtott, és emiatt megérdemelte Skaliczki mester fejmosását.

A magyarok kedden pihentek, illetve átköltöztek Mannheimbe, a középdöntő II. csoportjának otthont adó városba.

Mestermérleg
Skaliczki László, a magyarok szövetségi kapitánya: - Az első játékrészben mind védekezésben, mind támadásban elfogadható teljesítményt nyújtottunk, bár kapusaink ritkán találkoztak a labdával. A szünet után együttesem védekezése igen gyenge volt, kapusaink és a védőfalunk együttműködése hiányos volt, javítanunk kell labdabiztosságunkon is.
Alberto Ferreira, az angolaiak szövetségi kapitánya: - Csapatom bátran és jól játszott a csoportgyőztes ellen. Ezért valamennyi játékosom dicséretet érdemel. A hajrában még arra is volt esélyünk, hogy egyenlítsünk, de ez elmaradt. Hasonló teljesítménnyel jó eredményt érhetünk el a világbajnokság második felvonásában, az Elnök-kupában.