„Elsők akarunk lenni!”

Ha azt nézzük, hogy a Felcsút a 2005–2006-os bajnokságot másodikként fejezte be, túlzott meglepetést nem jelent jelenlegi pozíciója. Azonban mindjárt más a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a játékoskeret fele kicserélődött, valamint hogy a csapat az őszi idény első öt fordulójában összesen négy pontot szerzett. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Haladástól tizenegy pontot levontak – a pályán elért eredmények alapján a Szombathely hat ponttal vezetné a bajnokságot –, ám ezzel aligha kell foglalkoznia az éllovas játékosainak, vezetőinek. Nem is teszik, sokkal inkább az első helyet szeretnék megtartani...

– Tíz győzelem, két döntetlen és három vereség a Felcsút őszi mérlege. Ezt az eredménysort alighanem elfogadta volna a bajnokság kezdetekor.
– A rajt előtt azt mondtuk, az első öt hely valamelyikén szeretnénk végezni – mondta Komjáti András, a Felcsút vezetőedzője. – Játékoskeretünk jelentősen átalakult, és sajnos a hozzánk érkező labdarúgók erőállapota messze volt az ideálistól. Meg kellett találni a csapat számára legmegfelelőbb szerkezetet, ez eltartott egy ideig. Az első öt meccsünkből háromszor is pont nélkül maradtunk, így akkortájt volt egy kis türelmetlenség vezetőink körében.

– A folytatást viszont nem érheti kritika, hiszen a Haladás elleni idegenbeli döntetlent leszámítva csak győztek. Erőn felüli volt ez a teljesítmény, vagy ez a realitás?
– Ha az első öt találkozót nézem, lehetett volna jobb is, de az is meglehet, hogy a folytatásban aztán „túlnyertük” magunkat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Haladástól pontokat vontak le.

– A Felcsútnak most harminckét pontja van, a Haladásnak huszonhét, viszont harmincnyolc lenne a pályán mutatott teljesítménye alapján. A szombathelyiek a jobbak?
– Az esetleges hatpontos szombathelyi előny talán túlzott lenne, de kétségtelenül igaz, hogy a Haladás egységes, jó csapat, elsősorban középpályájának és támadósorának köszönhetően. A Nyugati csoport bajnoka a Haladás, Pápa, Felcsút hármasból kerül majd ki.

– Eljátszott már a gondolattal, hogy a nyártól újra élvonalbeli együttest irányít?
– A sorstól kaptunk egy lehetőséget, az élen zártuk az őszt, ezáltal módosítottunk a célunkon. Noha bravúr lenne az aranyérem megszerzése, ettől mi még elsők akarunk lenni, igaz, a második hely sem jelenthetne nagy csalódást. Az edző életében mindig nagy dolog, ha bajnokságot nyer csapatával, örülnék, ha a felcsúti labdarúgókkal sikerülne feljutni. Ami pedig az élvonalbeli edzősködést illeti. A véleményem az, hogy nem mindig a szakmai tudás számít, sokkal inkább a kapcsolatok, no és az, kit mennyire futtat a sajtó. ---- T ---- &