Már a bemelegítés is presztízscsata

– Két-két Európa-bajnoki és világbajnoki aranyat nyert tavaly, de nem lett az év legjobbja a szavazásokon. Csalódott?
– Nem, szó sincs róla! – mondta Benedek Dalma. – A lehető legtöbbet hoztam ki magamból, minden nyerhetőt megnyertem, biztosan én is lehettem volna a kiválasztott, de ezzel együtt Nagy Tímea teljesen megérdemelten kapta meg az elismerést. Én már annak is örülök, hogy egyáltalán felvetődött a nevem az év végi szavazás kapcsán, s ott lehettem a gálán. Az volt a legjobb az egészben, hogy újra találkoztam volt edzőmmel, Simon Miklóssal.

– Ez érdekes, meséljen!
– Egész nap fájt a fejem, ezért próbáltam hamar lelépni. Már éppen búcsúzkodtam mindenkitől, amikor a kijáratnál összefutottunk. Azt hittem, csupán néhány szót váltunk majd egymással, ám egészen hosszú, tartalmas, jó beszélgetés kerekedett belőle. A távozásommal megbántottam őt, sok sebet ejtettem rajta, tudom, hogy egy beszélgetéssel nincs elintézve minden, de örülök, hogy nem mentünk el egymás mellett.

– Mik az alapvető különbségek a Simon Miklós-féle edzések és Fábiánné Rozsnyói Katalin vezette tréningjei között?
– Kati néni edzései sokkal intenzívebbek. Az úszóedzések például sohasem hosszabbak hetven percnél. Siminél hosszabb távokat teljesítettünk, nem voltak ennyire pörgősek a gyakorlások. Ezenkívül fontos még, hogy nagyon rangos csapatnak lettem tagja. Folyamatosan figyeljük egymást, nálunk már a bemelegítés is presztízscsatákat hoz. Ez mindannyiunkat előrevisz, produkálni akarunk minden másodpercben, húzzuk egymást előre. Erősebb vagyok, jobb a fizikai állapotom, mint korábban bármikor. Van még egy érdekes különbség: Siminél edzésről edzésre visszajelzést kaptam a munkámról, Kati néninél viszont sokkal ritkább az ilyesmi.

– Kati néni azt mondta önről: „Dalma eddig rendesen dolgozik, nem lehet panaszom rá.” Mit szólt a rövid értékeléshez?
– Nagyon örültem neki! Ő nem nagyon szokott dicsérni, szinte már az is elismerés a részéről, ha nem szid valakit. Na jó, nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan ócsárol minket, de a véleményét mindig megmondja. Azért is vagyok boldog attól, amit rólam mondott, mert szeretném bizonyítani neki, hogy jól döntött, amikor befogadott a csapatába. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az idén roszszul szerepeljek. Csak mert tavaly nyertem négy aranyérmet, és csatlakozhattam Kati néni csapatához, nem kényelmesedhetek el.

– Volt-e már szó arról, hogy a nyáron ki milyen távon, kivel, hogyan indul a versenyeken?
– Még nem. Szerintem Kati néni egyrészt nem akar ezzel feszültséget okozni, másrészt azt sem szeretné, hogy belelássunk a lapjaiba. Bizonytalanságban tart minket, hogy mindennap meg kelljen küzdenünk a pozíciónkért. Egyébként a csapatszellem kiváló; egy női csapat tagjai általában fújnak egymásra, de ilyet nálunk nem tapasztaltam.

– Megszokta már, hogy napról napra együtt készül a legnagyobb riválisaival?
– Először nagyon furcsa volt testközelből látni azokat, akikre korábban megközelíthetetlen bálványként tekintettem fel. Nem nehezítették meg a dolgomat, segítették a beilleszkedésemet, rendkívül közvetlenek velem. Nem érzem kívülállónak magam, s ez nagyon jó.