Gordon elkalapálta a mezőnyt

Pokoli porviharra ébredt a tábor Tan-Tanban. A szél megcibálta a pálmák és a bokrok ágait, az emberek arcába csapta a port, az étkezősátornak befellegzett, a hajnali 4.30-kor rajtoló motorosok csak hűlt helyét találták.

Ennivalót azért adtak, bár sok élvezet ebben sem volt: a croissant felületén néhány másodperc alatt finom porréteg képződött, nem beszélve a paradicsomos tésztáról, amely csak úgy ropogott a motorosok foga között… Azonban mindent meg kellett enni, szükség volt az energiára a Dakar-rali idei leghosszabb, 817 kilométeres etapján.

Az összekötő szakasz első részén homokvihar tombolt, és hogy teljes legyen a boldogság, körülbelül százötven kilométernél eleredt az eső is… A versenyzők szinte semmit sem láttak az útból, nagy nehezen tudták csak elérni a mauritániai határt, ahol a motorosokra várt egy kis munka: ki kellett cserélniük a hátsó fékbetéteket, amelyek a csúszós, nedves úton teljesen elkoptak, és a motorokról le kellett vakarni a sarat.

A szelektív szakasz ezután már nyári vakációval ért fel: a versenyzők mind egyetértettek abban, nehezebbre számítottak. A motorosoknál az élen rajtoló Isidre Esteve Pujolt a pálya századik kilométerénél utolérte honfitársa, Marc Coma, és attól kezdve együtt motoroztak, ugyanúgy, mint egy nappal korábban, csak akkor Coma rajtolt el előbb. A különbség szerdához képest csak annyi, hogy ezúttal nem kettejük közül került ki a szakaszgyőztes, hanem egy harmadik spanyol, a fiatal, ígéretes tehetség, Jordi Viladoms lett a nap leggyorsabbja.

A 27 éves pilóta évek óta a „nagyok” árnyékában nevelkedik, folyamatosan tanul, és folyamatosan fejlődik. A Dakar előtt úgy fogalmazta meg a célját: „keményen dolgozni, és a helyes úton maradni”. Persze nem tudni, hogy a mondat második felében arra gondolt-e, hogy nem szeretne eltévedni, vagy valami egészen másra, egyvalami azonban biztos: jó úton halad afelé, hogy egyszer a mostani sztárok nyomdokába lépjen. Érdekesség még a motorosokkal kapcsolatban, hogy a tavalyelőtti bajnok Cyril Despres taktikát változtatott (technikai gondjai miatt jókora hátrányba került az első napokban): a saját útját járta a sivatagban, nem követte a többieket. A terv be is válhatott volna, ám a francia végül majdnem tizenegy perccel volt lassúbb a szakaszgyőztesnél.

Az autósok mezőnyében némi meglepetésre Robby Gordon bizonyult a legjobbnak az első vérbeli Dakar-szakaszon. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikai gyorsan tanul, hiszen mindenki emlékszik még az első évére a Volkswagennél, amikor kis túlzással minden tizedik dűnéről leesett. Azóta eltelt két év, és a Nascarban is érdekelt pilóta kezd megbarátkozni a Szaharával. És persze az sem hátrány, hogy Hummerje nemcsak brutálisan néz ki, de mostanra vérbeli, kiforrott tereprali-autó lett belőle.

Az utóbbi években egyeduralkodó Mitsubishi-alakulat tagjait mégsem ez bosszantja a legjobban, hanem az, hogy továbbra is csak megközelíteni tudják a Volkswagen-pilótákat, márpedig ez a győzelemhez nem elegendő. Nem titok, mindenki azt hitte, hogy Stéphane Peterhansel Mauritániában „leosztja” a mezőnyt, ehhez képest Mr. Dakarnak meg kellett elégednie az ötödik pozícióval. Az összetettben továbbra is Carlos Sainz (4. lett csütörtökön) vezet Giniel de Villiers (3.) előtt. ---- – Tetszett az első mauritániai szakasz?
– Nagyon is! Mintha egyenesen nekem jelölték volna ki – mondta Robby Gordon. – A pálya elején nem volt más dolgunk, mint ráállni a gázra, és bár néhol elértük a 175 kilométeres sebességet, még így is voltak nálunk gyorsabbak azon a részen.

– No és a dűnék? Megbarátkozott már velük?
– Azt hiszem, igen. Persze amikor az egyik hosszabb dűnesor előtt utolértem Jean-Louis Schlessert, inkább ugyanazon a nyomvonalon haladtam, amelyen ő, hiszen sokkal tapasztaltabb nálam. Egyébként elég nehéz szakaszokon vagyunk túl, a második marokkói napon ugyanis technikai gondjaim voltak, úgyhogy szerdán a hetvenegyedik helyről kellett rajtolnom, csütörtökön meg a tizenötödikről. Nehéz megemészteni, hogy egy apró probléma miatt utóbb két napig kell szenvedni.

– A hírek szerint nem volt túl udvarias a szerdai előzésekkor, konkrétan néhány autót lelökött az útról. Igaz, hogy a rendezők raportra hívták, és beszéltek a fejével, hogy legyen visszafogottabb?
– Igen, beszélgettünk, és végül megértették az álláspontomat. Nálunk, Amerikában nem kötelező az Iritrack nevű rendszer, amely megkönnyíti az előzést, így mindenki úgy kerül a másik elé, ahogy tud. Ezért aztán sokszor reflexből előzök, nem pedig gombokat nyomogatok. Ha az ember egy ilyen erős autóval, mint a Hummer a hetvenegyedik helyről indul, nehéz dolga van. Az amatőrök és a profik között ugyanis itt már hatalmasak a különbségek. Majd vigyázok, hogy ne őrjítsem meg az embereket, de én azért jöttem ide, hogy versenyezzek és nyerjek.

----