Nem tervezte, mégis rizikózott

„Tizenöt perc múlva leszállunk Er Rasidiában – mondja a repülőgép pilótája, majd gyorsan hozzáteszi: – Insallah!” Ez magyarul annyit tesz: ha Allah is úgy akarja. Nos, a pilótánk aligha vallásos, és még valószínűtlenebb, hogy az iszlám hitet vallja, de Afrikában az ember valahogy hajlamos rá, hogy felvegye a helyiek szokásait. Ők pedig mindenhez hozzáteszik az „Insallah” szót, és mivel sok minden múlik az ő jóindulatukon, a Dakar összes résztvevője alkalmazkodott a helyi szokásokhoz. Legalábbis ebben a tekintetben.

Mert itt például ha hosszabb útra indul az ember (és most ne európai mércével mérjük a nagy távolságokat), akkor szokás, hogy pénzt ad egy koldusnak, mert így hátha szerencsésebb útja lesz.

Palik László ugyan nem említette, hogy akár csak egy koldussal is találkozott volna hétfőn (nem mintha nem lennének sokan, de az ezüst Nissan sofőrje érthető okból egész mással volt elfoglalva), ám így is szerencsésen megérkezett Er Rasidiába, sőt a magyarok közül a legjobb időeredményt érte el (47. hely). Pedig eredetileg nem szerepelt a tervei között a túl nagy kockázatvállalás. A tervek azonban sokszor teljesen hiábavalóak Afrikában.

Kis feje belefájdult a várakozásba

Palik az ötszázadik méternél érte utol első vetélytársát (ez a félpercenkénti rajtoltatásnál egyáltalán nem meglepő), és mivel hamar megunta, hogy a porában autózzon, maga mögé utasította. Ezután jöttek sorban a többiek, a páros legalább 15 vetélytársát előzte meg, méghozzá a csodával határos módon úgy, hogy defekt sem akadályozta és a kocsiról sem szakadt le semmi. Ezek után megfogadta, a következő szakaszokon nem kockáztat.

Tudjuk, autóversenyzők esetében az efféle fogadalmakat nem kell komolyan venni, bizonyára ez is csak addig fog tartani, amíg legközelebb le nem ereszkedik a vörös köd Palik szeme elé. Becsülendő viszont, hogy a sokszor vakrepülésszámba menő előzéseket a navigátor Darázsi Gábor egyáltalán nem kommentálta, legalábbis a szakasz végéig. Akkor vigyorogva csak annyit mondott: „Na, menj a fenébe!” Ezzel jelezve, hogy ő is élvezte a mutatványt.
A többi magyar autós nem volt ennyire vidám hangulatban.

Kis Sándor és Czeglédi Péter két defektet is kapott a szakaszon, mindkettőt előzés közben. A pakliban az is benne volt, hogy semmi sem kerül az útjukba, de nem ez valósult meg, és persze a kerékcsere közben jó néhányan visszaelőzték őket.

Szalaynak motorgondjai adódtak

Hamar elfogyott a két pótkerék, és ezek után Kis kénytelen volt visszavenni a tempóból, és beállni a többiek mögé, ha nem akarta kockáztatni a célba érkezést. Márpedig nem akarta. A „vonatozástól”, pontosabban valószínűleg inkább a tehetetlen dühtől, hogy semmit sem tehet saját tempója elérése érdekében, estére még a feje is megfájdult. Úgy fogalmazott: majdnem beleőrült a várakozásba.

Szalay Balázs és Bunkoczi László meg a gondolatba, hogy talán el sem tud rajtolni az első afrikai szakaszon. Az Opel motorjával nem volt minden rendben – és akkor még óvatosan fogalmaztunk.

A pilóta már a rajtnál érezte, baj lesz, intő jel volt, hogy az autó nem akart beindulni, ráadásul most először emelkedőn volt a starthely, úgyhogy már oda jutni is kínszenvedés volt. És a neheze csak ezután következett…

A portól semmit sem láttak, és folyamatosan előzgették őket. Olyan volt, mintha két henger nem működött volna az autóban. Első és második fokozatban magas fordulatszám-tartományban kellett működtetni az erőforrást, különben rögtön lefulladt az autó. Mindez egy vadonatúj motorral, amit kifejezetten a Dakar-ralira vásárolt a csapat.

Szalayt eléggé feldúlták a történtek, este a táborban teljesen el volt kenődve, és alig várta, hogy a szerelői valami jó hírrel biztassák. Nos, a szervizesek nekiláttak a munkának, és a komputer adatai alapján találtak is egy-két apróbb hibát, ám az, hogy sikerül-e megjavítani a motort, valószínűleg csak kedden reggel derül ki, a következő szakasz rajtjánál.

A negyedik magyar autósnak, a Kristóf Márton, Simon Péter kettősnek technikai gondjai támadtak a szelektív szakaszon: az első hírek szerint tönkrement az osztómű. Ez azt jelenti, hogy a bowleres párosnak meg kellett várnia a kamiont, amely azzal segíthet, hogy kihúzza a szakasz végéig. Ha ez sikerül, akkor egy teljes éjszakája van a csapatnak arra, hogy kicserélje a hibás alkatrészt, hogy Kristófék folytathassák a küzdelmet.
(A páros lapzártánkig nem ért célba.)

Kátai nem kockáztatott

A motorosok közül Kátai Péter egyre közelebb kerül a mezőny elejéhez (43. helye már kiemelkedőnek tekinthető), pedig egyelőre csak próbál ráhangolódni a Dakarra. Ráadásul az eredménye lehetett volna még sokkal jobb is, ha a szakaszon nem hagyja el a menetlevelét.
Nem a papírdarab jelentett gondot, hanem az, hogy arra írták rá, mikor kell elhagynia a tankoló zónát. Normál esetben a sportbírók ilyenkor integetnek az embernek, ám ő valahogy a periférián állt, nem látták, és csak későn szóltak. Négy percet veszített (ilyenkor úgy számítják, mintha a pályán töltötte volna ezt az időt), és bár ez biztos nagyon bosszantotta, a Dakaron erre csak legyintenek.

Dési János alól egyszer kicsúszott a motor a szakasz során, és újoncként eléggé meglepte, hogy milyen nehéz az afrikai terep. A legjobban a vízmosásokat utálja, amelyeket a porban egyáltalán nem lehet látni, viszont ha az ember nem figyel, jó nagyokat lehet esni az átkelésnél. Kedden újabb kihívásokra számít, és minden bizonnyal meg is kapja őket. Nem úgy Hermann Henrik, akinek talán ez volt az utolsó napja a Dakaron. (Róla keretes írásunkban olvashatnak.)
A magyar kamionosok lapzártánkig nem érték el a tábort, de hármuk közül ezen a napon is Szobi Balázs volt a leggyorsabb. ---- Állandó félelemmel képtelenség motorozni

Hermann Henrik (képünkön) besokallt.
Lehetne szebb magyar szót keresni erre az állapotra, de az fejezi ki a legjobban a lényeget: besokallt.
A magyar motoros már a harmadik Dakar-raliján indul, jutott már jóval beljebb is Afrikában (eddig egyszer sem sikerült befejeznie a versenyt), de hétfőn volt először halálfélelme. És ennek itt nincs helye.

Azt mondja, most már érti, hogy a Nemzetközi Motorsport-szövetség szabályai szerint miért nem lehet ugyanazon a pályán egyszerre elrajtoltatni autó- és motorversenyzőket. Most már érti, mert jó néhány autó előzte meg, jó néhányszor esett el emiatt, és a félelem mélyen befészkelte magát az agyába. A félelem, hogy bármikor baja eshet.

Sok hozzá hasonló amatőr motoros indul el a Dakar-ralin (az amatőrt itt most nem szó szerint kell érteni, hanem úgy, hogy nem ebből él, nem ez az élete, nem tölti az egész évet száguldással), és nyilván sokan küzdenek hasonló problémákkal.

Azt mondja, a legutóbbi Dakarról két másik motorossal utazott haza: az egyiknek a sisakja törött el, miközben egy autó előzte, a másiknak a kulcscsontja. Persze mindezt könnyebben veszi az ember, ha mással történik, nem vele.

Nem haragszik ő az autósokra, hiszen ők a saját versenyüket vívják, és érthetően ez a legfontosabb számukra, de nem szívesen élné át még egyszer azt az érzést, amit hétfőn.

Azt mondja, felkészíti a motorját a keddi rajtra, alszik egyet az élményekre, de nem valószínű, hogy bármi változni fog. A félelem túl erős volt, az érzés túlságosan is sokkoló. És ez aligha múlik el.

Márpedig így nem lehet versenyezni. ---- Az autók versenyében a Volkswagen, a Mitsubishi, a BMW és az Isuzu mellett a Fiat is gyári alakulattal indul. A torinói cég csapatában két sztárpilóta található: a kétszeres ralivilágbajnok olasz Miki Biasion (1988, 1989) és a francia Bruno Saby, az 1993-as Dakar győztese. A két legenda már volt egymás csapattársa, a nyolcvanas évek végén mindketten a Lancia szolgálatában álltak. Biasion és Saby egy-egy Fiat Panda volánja mögött ül, amelyet a gyár a négykerék-meghajtású Panda Cross 4x4-ből alakított át.

A francia Anne-Charlotte Tilliette az idei viadal legfiatalabb hölgy indulója, még csak 20 esztendős. Fiatal kora ellenére igencsak tapasztalt, mert édesapja, Gérard Tilliette már a nyolcvanas évektől kezdve részt vesz a Dakaron, Anne-Charlotte már kisgyerekként segített neki az előkészületekben. A Dakarra azonban csak az idén szánta rá magát, egy 400 köbcentis Honda XR-n húzza a gázt.

A hatszoros enduro-világbajnok olasz Giovanni Sala mellett – aki a motorosoknál a gyári KTM csapat oszlopos tagja – a Dakar autós és motoros mezőnyében számos motorkerékpáros világsztár szerepel. Az ötszörös motokrossz-világbajnok belga Joel Smets az idén is navigátor a Loomans csapatnál. Az ötszörös oldalkocsis motokrossz-világbajnok, a 31 éves holland Daniel Willemsen első Dakarján egy Yamahával próbálja meg legyőzni a Szaharát. A négyszeres enduro-világbajnok, a 41 éves olasz Mario Rinaldi a spanyol Rieju márkával versenyez.

A spanyol Ali Machlabnak eddig felemásan alakult az első motoros Dakarja. A Kanári-szigetekről származó pilóta az első szakaszon bukott, az orvosok pedig ínszalagsérülést állapítottak meg az egyik térdében. A rossz hír után egy még roszszabb hír várta: ellopták a motorját. A portugál rendőrség nagyon hamar megtalálta a kétkerekűt, Machlab ennek ellenére nem tudta vállalni a szelektívet. Eljutott ugyan a spanyolországi célig, Málagába, de a fájdalmai miatt inkább kihagyta a 2. szakaszt. A célban újabb orvosi vizsgálat következett, ahol azt tanácsolták neki, hogy adja fel a versenyt. Ő azonban inkább fájdalomcsillapítókat kért, és tovább folytatja a küzdelmet Afrikában is.