„A kérdés, mit bír a lábam”

Meccsenként nyolc-tíz gól – nagyon leegyszerűsítve így összegezhető Pérez Carlos szerepe és jelentősége a válogatottban, valamint az MKB Veszprémben. Két héttel a németországi vb előtt persze főleg a nemzeti csapat szempontjából fontos a kérdés: csatlakozhat-e (s ha igen, mikor) Skaliczki László szövetségi kapitány pénteken Tatáról Debrecenbe költöző, a németek elleni két tesztmeccsre készülő keretéhez a világklasszis balátlövő.

Pérez legutóbb 2005-ben a macedónok elleni Eb-selejtezőn viselte a címeres mezt. Az utóbbi hónapokban – de mondhatnánk azt is, években – többször szenvedett kisebb-nagyobb sérülést, emiatt aztán gyakran hiányzott a veszprémi bajnokcsapatból, amelybe félig gyógyultan visszatérve nem mindig tudott valódi képességeihez méltó teljesítményt nyújtani. Legutóbb október 11-én a bosnyák Boszna Szarajevo elleni BL-csoportmérkőzésen szenvedett combsérülést. Az orvosi vélemények szerint a részleges szakadás gyógyulására legalább hat hetet kellett volna szánni, ám Pérez már négy hét után visszatért, és bár kímélte a lábát, az egyik felugrásos lövésekor újra megsérült a combhajlítóizma. Ennek kezelése jelenleg is tart.

– Napok óta az egyik legfontosabb kérdés a keretben, hogy számíthat-e önre a csapat a vébén?
– Ezt ma még nem tudom megmondani, mert bár csütörtökre terveztem, csak pénteken megyek ellenőrzésre Hangody László professzorhoz, aki rendkívül sokat tett és tesz mielőbbi felépülésemért – válaszolta Pérez.

– Még érzékeny a combja?
– Igen, sőt fáj is, ha erőltetem, vagy ha futni próbálok.

– Így tud csatlakozni a kerethez?
– Erre most nem tudok válaszolni, de mindent megteszek, hogy segíthessek a válogatottnak, mert nagyon szeretnék játszani a világbajnokságon. A felsőtestemre sokat edzettem, vagyis lőni biztosan tudnék, már csak az a kérdés, mit bír a lábam. Tudom, hogy az idő szalad, és a keret egy-két napon belül már felkészülési mérkőzéseken gyakorolja a taktikát. Egyelőre sajnos nélkülem. A továbbiakról a végső szót viszont csak akkor mondhatom ki a kapitánynak, ha ismerem orvosom véleményét sérülésem pillanatnyi állapotáról, a gyógyulás további feltételeiről.

– Ha önnek kell döntenie, kockáztat a válogatott és vébészereplés érdekében?
– Boldog lennék, ha semmilyen kockázata sem lenne a játékomnak. Minden igazi sportoló vágya, hogy világversenyen szerepeljen, és ezzel magam is így vagyok. Azt kell megbeszélnem az orvosommal, fennáll-e egy újabb, még súlyosabb sérülés veszélye, ha elkezdem az edzéseket, illetve vállalom a mérkőzéseket.

– Mi az előérzete a vizsgálatról?
– Nagyon bizakodom, hiszen derűlátó voltam az utóbbi másfél hónapban is, amikor pedig alig-alig edzettem. Ugyanakkor az orvosok és magam is mindent megtettünk, hogy javuljon a lábam, hiszen tudtuk, a válogatott és klubom egyaránt nagyon várja a felépülésemet. Én lennék a legboldogabb, ha Hangody professzortól csupa jó hírt hallanék.