„Kellemes meglepetés ért az első edzésen”

A 193 centis és 74 kilós Simone Edwards december 30-án érkezett meg hazánkba, azóta már túl van néhány csapatedzésen. Azaz: van már pécsi tapasztalata.

– Nem küzd még az időeltolódás okozta álmatlansággal, a jet laggel?
– Nem a csudát... – mondta a center. – Szerencséje van, éppen bekapcsoltam a telefonom, mert amúgy, ha nincs edzés, folyton aludni próbálok. A hűvös, kellemetlen időjárás sincs ínyemre, de hát mutasson nekem egy jamaicait, aki imádja az európai telet!

– Mit tudott a pécsiekről, ha már ide szerződött?
– Nem sokat, hiszen azok az európai csapatok, amelyekben szerepeltem, nem kerültek össze velük a kupaküzdelmekben. Viszont roppant kellemes meglepetés ért az első edzésen.

– Nocsak… Talán virágcsokorral köszöntötték?
– Azzal nem, de régi barátnőm, Amra Dapo borult a nyakamba. Vele a Maccabi Rab’anana csapatában játszottam együtt egy évig Izraelben, Vickie Johnsont pedig, aki kedden tért vissza az Egyesült Államokból, ugyancsak Izraelből, valamint a WNBA-ből ismerem jól. Tehát szinte hazaérkeztem Pécsre, nem hiszem, hogy gondot okozna a beilleszkedés.

– Legutóbbi információnk szerint a 2005–2006-os idényben a spanyol Halcón Avenida csapatában játszott. Nyár óta kosarazott egyáltalán?
– Persze hogy kosaraztam: a jamaicai válogatottal három nemzetközi tornán is szerepeltem. Kimondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy hazánk történetében először túljutottunk az első olimpiai selejtezőn, és bekerültünk az úgynevezett Tournament of the Americas mezőnyébe. Ezt a tornát Chilében rendezik majd, és bár az Egyesült Államokkal és Brazíliával szemben nincs esélyünk a sikerre, azért már ez is óriási teljesítmény. Augusztus óta egyéni kondiedzésekkel és rengeteg szobakerékpározással igyekeztem karbantartani magam, egy floridai főiskolai csapat edzésein játszottam, merthogy Miami a lakóhelyem.

– Mit szól a Pécs együtteséhez?
– Nézze, ha egy csapatnak van jó irányítója, és ügyesek a bedobói – márpedig a Pécs mindkét szempontból rendben van –, ott nagy baj nem lehet.