Csak most jön a neheze

A lengyelek kihagyott ziccerekkel, a mieink Tóth Tímea és Vérten Orsolya góljával kezdtek, ráadásul remekül védekeztek. Ezzel segítettek Pálinger Katalinnak is, aki bravúrosan védte a lengyel lövéseket.

Némi idegesség azért lehetett a játékosokban, mert a magyarok és a lengyelek is rendre ellenfélnek adták a labdát, csakhogy ezekkel a mieink megiramodtak és betaláltak, míg ellenfelük mindent elpuskázott. Száguldott a Németh-csapat, és Zenon Lakomy mester időt kért. Hiába, mert tanítványai elképesztő mélyrepülésben voltak, csak a 11. percben lőtték első góljukat (6–1).

A magyar hatos védőfalat képtelenség volt áttörni, s az is segítette Szűcs Gabrielláékat, hogy ellenfelük sorozatos támadószabálytalanságokat követett el.
Az előző napihoz képest másik magyar válogatott játszott, amely gyorsan és szellemesen támadott, lerohanásait rendre góllal zárta, belső játékosai tökéletesen megértették egymást, csapatrészei között ragyogó volt az összhang. A védekezését Pálinger szervezte, aki szinte megbabonázta a vetélytárs átlövőit. Ritkán fordul elő kézilabdapályán, hogy a 16. percben 9–1-et mutasson az eredményjelző – most ez történt.

Gyakorlatilag hasonló gyalázat esett meg ezúttal a jobb sorsra érdemes lengyelekkel, mint kedden a magyarokkal a németek ellen. Csak egy csapat volt pályán, a magyar, amelynek akarata százszázalékosan érvényesült mind a saját kapuja előtt, mind támadásban.

A lengyelek látszólag nem adták ugyan fel, ám a lelkük mélyén aligha gondoltak arra, hogy ezen a találkozón teremhet nekik babér. A magyarok egy-egy elszórakozott támadása után gyors ellenakcióból lőttek ugyan néhány gólt, ám összességében semmi közük sem volt a csatához, hiszen a találkozó minden tekintetben Pálingerék akarata szerint alakult.

Kezdett a mérkőzés könnyed edzőmeccsé alakulni, amire talán szüksége is volt a mieinknek a norvégok elleni, csütörtöki fontos csata előtt. Jó volt, hogy szélsőink gyakorolhatták a lerohanásokat, a ziccerek kihasználását, a belső játékosok pedig több támadási variációból lehettek eredményesek. Németh András kapitány is majdnem úgy vezényelhette az együttest, mint egy-egy tesztmérkőzésen. Ez akkor sem túlzás, ha hozzá kell tennünk, hogy Lengyelország mintha feladta volna a küzdelmet, talán az osztrákokkal csütörtökön vívandó találkozóra tartalékolta erejét.

A maroknyi magyar szurkolótábor hangosan rászámolt Lengyelországra 19–9-nél, és biztosan sokak fejében megfordult, hogy ha csütörtökön hasonló játékkal lepné meg együttesünk Norvégiát, semmi baj sem lehetne, a címvédő biztosan fejet hajtana. Az pedig már a lélekbúvárokra tartozik, hogy kiderítsék, miként tud 14 játékos húsz óra alatt gyökeresen megváltozni, a hihetetlen gyengélkedés után új erőt meríteni. Az történt, amit Németh András a harmatos vetélytársakkal szemben mindig is kér csapatától: döngölje a sárba az ellenfelet, hogy megjegyezze, mennyivel jobb a tekintélyét imigyen is erősítő magyar válogatott.

A darabjaira széthulló lengyel csapatból (34–20) senkit sem lehetett kiemelni, a másik oldalon pedig mindenki igyekezett hozzátenni a maga részét a fergeteges diadalhoz. Németh András a hajrában a cseréknek is lehetőséget adott, a kezdőjátékosoknak pedig kellett is némi pihenő.

Csütörtökön Norvégia ellen ott kell folytatnia csapatunknak, ahol a lengyelek ellen abbahagyta.

Mestermérleg

Németh András, a magyarok szövetségi kapitánya
Nehéz helyzetben készültünk erre a találkozóra, de csapatom összeszedte magát, és biztosan nyert. Már az elején látszott, hogy jó napot fogtunk ki, és a folytatásban sem volt gond. Jól összpontosítottak a lányok, de néhány helyzetet még így is kihagytak.

Zanon Lakomy, a lengyelek szövetségi kapitánya
Lélektani előnyben volt a magyar válogatott, mert nem visszavetette, hanem feltüzelte a németektől elszenvedett vereség. Együttesem nagyon elfáradt az eddigi küzdelmekben, ezért képtelen volt jobban játszani. A magyar válogatott igazolta, hogy Európa élcsapatai közé tartozik. ---- A lengyelek legyőzését követően két kérdésre kértünk választ néhány magyar játékostól. Az egyik, mi változott meg az együttesben egy nap alatt, a másik, hogy hasonló teljesítménnyel képes lesz-e a válogatott hat góllal legyőzni az Európa-bajnok Norvégiát, hiszen ez kellene az elődöntőbe jutásához (előfordulhat, hogy hármas holtverseny alakul ki, s akkor a hatgólos magyar győzelem elegendő, mert azonos gólkülönbségnél az egymás ellen lőtt több gól dönti el a sorrendet, s ez a magyaroknak kedvez).

Pálinger Katalin: – Mindenkinek akadnak jobb és rosszabb napjai. Nekünk a németek ellen rossz volt, a lengyelekkel szemben viszont nagyon jó. Megbeszéltük a lányokkal, mi a teendő, és igyekeztünk fegyelmezetten, okosan kézilabdázni. Norvégia ellen a maximumot kell kihoznunk magunkból, hogy nyerjünk. Egyelőre nem számolgatunk, a győzelem a célunk.

Tóth Tímea: – Igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni magunkból a lengyelek ellen, mert ez a siker nagyon kellett, hogy kellő önbizalommal vágjunk neki a norvégok elleni sorsdöntő meccsnek. Nincs vesztenivalónk, mindent megteszünk az elődöntőbe jutásért.

Kirsner Erika: – A védekezésünk nagyon sokat javult, ennek köszönhettük a nagy különbségű győzelmet. Nem hagytuk kibontakozni a lengyeleket, s hasonló felfogásban a norvégokkal szemben is lehet esélyünk.

Görbicz Anita: – Ez a győzelem jó alapot adhat a folytatáshoz. Sokkal eredményesebben támadtunk, és fegyelmezettebben védekeztünk, mint a németek ellen. A remek kapusteljesítmény is kellett az eredményhez. Hasonló lesz a helyzet a norvégok ellen, de az másik mérkőzés lesz.

Ferling Bernadett: – Megváltozott a védekezésünk, más felfogásban kézilabdáztunk, és Pálinger bravúrosan védett. Így kell játszanunk a norvégok ellen is.

Szűcs Gabriella: – Leültünk, és megbeszéltük a lányokkal, miként állhatunk talpra a vereség után. Ez szerencsére sikerült, és ez a játék a norvégok legyőzéséhez is elegendő lehet. ---- Úgy tűnik, a magyar válogatott is akkor tud jó eredményt elérni, ha a kapus sokkal jobb teljesítményt nyújt az átlagnál, mint ahogy ezen a napon Pálinger Katalin védett. Igaz, így volt ez egy nappal korábban, akkor a német válogatott élt a Sabine Englert bravúrjai által adott lehetőséggel. Becsülettel dolgoztak a lengyelek, de amikor helyzetbe kerültek, megremegett a kezük, illetve Pálinger „leoktatta” őket. A mieink támadásvezetése ezúttal sokkal dinamikusabb volt, nem egy-egy elleni birkózást, hanem kollektív játékot láthattunk. Védekezésben egyénileg és csapatszinten is sokkal agresszívabbak voltak a lányok, mint kedden. Akkor nem éreztük az ellenfél ritmusát, csak félfaultok sikerültek, emiatt a támadók lecsúsztak a védőinkről. A lengyelek ellen idejében, a labdaátvétel pillanatában keményen odaléptek a magyar játékosok. Norvégiával szemben még hatásosabb védekezésre, legalább ilyen kapusteljesítményre lesz szükség, s fontos a pontosabb és türelmesebb támadójáték is.