„Kemény edző kell nekünk”

A szerb középpályás az elmúlt három fordulóban éppen hirtelen természete miatt bűnhődött, nem léphetett pályára, most azonban a soproniak ellen hatványozottan is bizonyított pazar góljával, gólpasszával, no és kapufájával. Már a múlt heti, Zalaegerszeg elleni idegenbeli mérkőzés alkalmával érződött rajta, akár civil szerelésben is a pályán lenne, hogy segítse csapatát.

– Árulja már el, ha másodszorra sem jött volna össze az emelés a soproni kapus, Rabóczki Balázs fölött, megpróbálta volna harmadszor is?
– Erre inkább nem válaszolok – mosolygott Mario Bozsics. – A két próbálkozásomat is az alkalom szülte, úgy éreztem, meg lehet és meg is kell próbálnom az átemelést az adott szituációban, hiszen anélkül biztos nem sikerülhet a gólszerzés. Örülök, hogy a második bement.

– Az hagyján, hogy elöl igencsak iparkodott, meglepő módon hátvédfeladatokat is megoldott a mérkőzés során…
– Természetesen hiányzott a futball élesben, emellett kicsit az edzőnknek, Marijan Vlaknak is szerettem volna bizonyítani, s ha az igyekezetem érezhető volt, már megérte.

– Ha már a tréner személye szóba került, milyenek a horvát szakember edzésmódszerei?
– Kemény edző kell nekünk, és ezzel szerencsére nincs is baj. Marijan Vlak alaposan meghajt bennünket, de a Sopron ellenihez hasonló győzelmek is bizonyítják, csak így van értelme az egésznek.

– A mérkőzés után sokáig kellett önre várni a székházban, hiszen jó néhányszor visszahívták a klubszobákhoz. A fehérvári pénzügyi helyzetet ismerve, s kevésbé diplomatikusan kérdezve, megérte annyiszor visszamenni?
– Erre viszont én hasonlóan diplomatikusan hadd feleljem azt, hogy kellemes érzésekkel jöttem ki, játékostársaimmal gratuláltunk egymásnak, illetve elköszöntem tőlük a téli szünetre.

– Na jó, akkor nem tudjuk meg, hogy kaptak-e újra fizetést… Bár lehet, ön hamarosan sokkal jobb kondíciókkal tud elszerződni, hiszen a hírek szerint ukrán, illetve német ajánlatai is vannak.
– Képlékeny a dolog, erről még tényleg nem érdemes beszélni. Egyelőre nekem továbbra is az a feladatom, hogy a labdarúgásra koncentráljak, a többi már úgyis jön magától.

– A hétfői, utolsó fehérvári edzést mégis kihagyta…
– Méghozzá alapos indokkal. A barátnőm a belgrádi közgazdaság-tudományi egyetemen vizsgaidőszakát kezdi, őt fuvaroztam haza. Ez talán megbocsátható, ha már az utolsó mérkőzésen amúgy is jól ment a játék, nemde?