„Öcsi bácsit nem feledem el”

A szombati budapesti gyászszertartásra eljött a Lengyel Labdarúgó-szövetség küldöttsége is: az elnök, Michal Listkiewicz mellett három korábbi válogatott játékos, Roman Korynt, Grzegorz Lato és Edmund Zientara vett személyes búcsút a sportág magyar legendájától. A hetvenes-nyolvanas évek kétszeres vb-bronzérmes csatársztárja, Grzegorz Lato személyes élménnyel kezdte lapunknak adott interjúját.

– A Stal Mielec játékosa voltam a hetvenes években, amikor egyszer meghívott a Real Madrid – mondta Grzegorz Lato, aki sikerekben oly gazdag pályafutása során olimpiai bajnoki címet is szerzett 1972-ben, a müncheni döntőben éppen a magyar válogatott volt az ellenfél. –Természetesen nagy örömmel mentem Madridba. Puskás Ferenc akkoriban a klub nagyköveteként ténykedett, és boldog voltam, hogy találkoztam vele. Csodálatos ember volt, és Öcsi bácsit nem feledem el soha. A nagy csapatoknál számos példát látunk arra, hogy a korábbi klasszisok fontos szerepet játszanak a klubok életében, elég, ha a Manchester United utazó képviselőjét, Bobby Charltont említem, aki még ma is mindig az utódokkal tart. Ilyen volt annak idején a Realnál Puskás Ferenc is. Sajnos napjainkban a kelet-európai együttesek ritkán foglalkoztatják a múlt nagyjait, pedig jó ötletnek tartanám.

– Puskás Ferenchez hasonlóan ön is kiváló csatár volt, mindketten hihetetlen magasságig jutottak. Volt-e, van-e titka a kapu előtti „teljesítménynek”?
– Nem tudnék ilyet mondani, de én nem is tartoztam a klasszisok közé. Csak véletlenül voltam eredményes… A Puskás Ferenc nevével fémjelzett válogatott tagjai annak idején elképesztően jól futballoztak, kiválóan működött a csapatmunkájuk, és számos különleges klasszis volt tagja a csapatnak.

– Magyarország és Lengyelország is vetélkedik a 2012-es Európa-bajnokság rendezéséért. Miként látja az esélyeket?
– Sokat jelentene a lengyel labdarúgásnak, ha elnyerné a rendezést, de ehhez lenne még min változtatni. Fontos feladatnak tartom, hogy stadionjainkból végre eltűnjenek a huligánok, mert akkor jelentősen növekedne a nézőszám, és ismét a szép futball kerülne előtérbe – úgy, mint régen. ---- E ---- &