A héten London a helyszíne a Tour of Champions versenysorozat évadzáró tornájának, amelyen a közelmúlt férfiteniszének legnagyobb alakjai ragadnak ütőt. A Bajnokok Turnéjának lebonyolítása az ATP-versenynaptárra hasonlít, a mérkőzések ötvözik a szórakoztató teniszt a tétre menő küzdelemmel, a finálé pedig külön kuriózum.
AFP
John McEnroe 47 esztendôsen is változatlan elszántsággal és versenyszellemmel megy ki a pályára
AFP
John McEnroe 47 esztendôsen is változatlan elszántsággal és versenyszellemmel megy ki a pályára
Minden relatív. A Mesterek Kupájára, a férfitenisz évadzáró csúcseseményére például tulajdonképpen nem is annyira nehéz eljutni: elég egy tornagyőzelem itt, egy döntő ott, és ha becsúszik néhány siker kisebb versenyeken meg egy jó sorozat valamelyik Grand Slam-viadalon, máris a legjobb nyolc között találja magát az ember a világranglistán, azaz mérkőzhet az idény utolsó trófeájáért.
Van ellenben egy versenysorozat, ahol a hasonló teljesítmény beugrónak is kevés.
A Tour of Championsnak, a Bajnokok Turnéjának keretében zajló tíz tornán ugyanis igencsak szigorú követelményeknek kell megfelelniük az indulóknak: csak az léphet pályára, aki részt vett valaha Grand Slam-torna egyesének döntőjében, volt világelső, vagy Davis-kupa-győztes csapatban játszott egyest – valamint visszavonult az ATP-sorozattól. (Azért van egy kis kibúvó: a nyolc indulóval rendezett versenyeken két-két helyet szabadkártyával töltenek be.)
Az máris látszik, hogy nem valamiféle tingli-tangli öregfiúk-kupáról van szó, és akkor még egy pillantást sem vetettünk a sorozat résztvevőinek névsorára: az amerikai John McEnroe, a horvát Goran Ivanisevic, az osztrák Thomas Muster, a svéd Mats Wilander vagy a francia Henri Leconte csak néhány a 27 egykori klasszis közül, aki ütőt ragadott az idei versenyeken.
Marcelo Ríos a legjobb
A 2006-os esztendőben azonban nem ők, hanem Marcelo Ríos érte el a legjobb eredményeket. Az 1998-ban hat héten át világranglista-vezető (de Grand Slam-tornát sohasem nyerő) chilei ráadásul helyzeti előnyben is van, hiszen még csak 30 esztendős, tizenhéttel fiatalabb például McEnroe-nál. Emellett természetesen remek teniszező is: az év elején mutatkozott be a Bajnokok Turnéján, és rögtön győzött a katari Dohában, Hongkongban, a portugáliai Algarvéban, Grazban, Párizsban és Eindhovenben, első 25 mérkőzését megnyerve. Egyedül Frankfurtban nem ő lett a legjobb (illetve Rómában és Barcelonában el sem indult), ám így is toronymagasan vezeti a sorozat ranglistáját.
Ugyanis van ranglista is: a nyolc-nyolc résztvevővel, két négyes csoportban, körmérkőzéssel, majd az elődöntőtől keresztbe játszással rendezett tornákon az elsőség 400, a döntő 250, a harmadik hely 200 pontot ér, és még az egyes csoportok negyedik helyezettjei is kapnak pontot. A rangsor első tíz helyezettje pedig (ha legalább két versenyen részt vett) automatikusan ott lehet a hagyományosan Londonban rendezett évadzárón, a Black Rock Mastersen. Az idén Ríos mellett Ivanisevic, Muster, a francia Cedric Pioline, a spanyol Sergi Bruguera, McEnroe, a német Carl-Uwe Steeb, az ausztrál Pat Cash, Leconte és a tavalyi győztes holland Paul Haarhuis kvalifikálta magát december 5–10. között zajló viadalra, hozzájuk két szabadkártyás, a svéd Anders Jarryd és a brit Jeremy Bates csatlakozott. A verseny pénzdíja 100 000 dollár, amelyet a győztes vihet haza. A meccsek két szettig tartanak, ha ezután döntetlen az állás, tíz nyert pontig játszott rövidítés következik.