„A magyar labdarúgásra is ráférne a generálozás”

Azt ígérte Kisteleki István a Kanada elleni barátságos találkozó után, hogy legkésőbb egy hónap múlva megnevezi azt a szakembert, aki a válogatott irányítását kezébe veheti. Két hét van hátra a határidő leteltéig, és úgy tűnik, jelentkezőkből nincs hiány. Ahogy azt csütörtöki számunkban megírtuk, a korábban hosszú évekig a Bundesligában dolgozó Horst Köppel edzői karrierjét bemutató dokumentum is ott fekszik a pályázatok között. Mindezt a német tréner sem tagadta.

– Elmondaná, hogyan lehet valakiből a magyar válogatott szövetségikapitány-jelöltje, egyáltalán miként zajlik egy ilyen pályázat?
– Egy ismerősöm ajánlott be a magyar szövetségnél, és juttatta el a papírjaimat az elnökséghez – mondta Horst Köppel. – Bevallom, én is csak a hozzám érkező hírekből és az önök újságjában megjelent cikkből értesültem minderről csütörtökön. Semmilyen hivatalos visszajelzést nem kaptam még, így korai lenne bármiről is beszélnem, de azt elárulhatom, hogy érdekelne a feladat.

– A rutinnal és tapasztalattal biztosan nem lenne baj… Nem fél az ismeretlen kihívástól?
– Öt évet dolgoztam korábban a német szövetségnél, edzettem utánpótlás-együtteseket, és Franz Beckenbauer csapatfőnök mellett vállaltam munkát a nagyválogatottnál, ugyanis az irányításhoz csak nekem voltak meg a szükséges papírjaim. Sok együttesnél megfordultam már, legutóbb Szerbiába csábítottak, de azt a feladatot nem vállaltam.

– Mennyire ismeri a labdarúgásunkat?
– Olyan edző vagyok, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nemzetközi történéseket, így Magyarország labdarúgásáról is naprakész információim vannak. Tudom, hogy a válogatottjuk nem büszkélkedhet jó eredményekkel, vagyis lenne min javítani, mondhatnám, hogy a magyar labdarúgásra is ráférne a generálozás… Ami pedig a Németországban játszó légiósokat illeti, az ő teljesítményüket is hétről hétre nyomon követem.

– Egy magyar játékossal testközelből is megismerkedhetett, hiszen Lisztes Krisztián dolgozott a keze alatt. Milyenek az emlékei?
– Kellemesek. Lisztes Krisztiánt annak idején az én javaslatomra igazolta a Mönchengladbach, hiszen tudtam, hogy remek futballista. Sajnos a középpályás sérülése miatt csak kevés játéklehetőséghez jutott, pedig nagy reményeket fűztünk a szerződtetéséhez.