Kocsis Sándor, az Aranycsapat jobbösszekötője briliáns futballtudásával szerzett magának világhírnevet.
Még nagy tudású játékostársai is megcsodálták egy-egy pazar megoldását, hanyatt vetődéses lövéseit, elképesztő magasságokból, már-már "a felhők közül" fejelt góljait, mert ezeket utánozni nem lehetett. Játékának alapja a tökéletes technikai tudás, a remek rúgótechnika és az ösztönös érzék volt az összjátékhoz. Ezek birtokában aztán bátran vállalkozott a Népstadionban százezer néző előtt is lövésre – háttal a kapunak is…Még nem volt 17 éves, amikor a Ferencvárosban NB I-es mecscset játszott, méghozzá annak a Kubala Lászlónak a helyén, akivel több mint egy évtizeddel később nagyszerű jobbszárnyat alkottak a Barcelonában. Addig Budai Lászlóval testesítette meg a támadósor jobb oldalát a Ferencvárosban, 1950 nyarától a Bp. Honvédban és 1948-tól 1956 őszéig a válogatottban.Kocsis az Aranycsapat egyik pillére volt. Az 1952-es olimpián az aranyérmet nyert magyar csapat öt meccsén hat gólt szerzett, az 1954-es svájci világbajnokságon ugyancsak öt találkozón tizenegyszer volt eredményes, amivel gólkirályi címet nyert. A mindenki által Kockának becézett csatár nemcsak sok gólt szerzett, hanem nagyon fontosakat is. Az 1952-es olimpia utáni első válogatott mecscsen a svájciak majdnem megtépázták az aranyérmes magyarok babérjait, 0:2-ről Kocsis góljával szerzett végül 3:2-es vezetést a válogatott. A svájci világbajnokságot bombaformában játszotta végig, noha Puskás Ferenc sérülése miatt az ellenfelek védői elsősorban rá figyeltek. Lökték, húzták, rúgták, de mindent kibírt. A negyeddöntőben a brazilok ellen két gólt szerzett, a másodikkal biztosította be a győzelmet. Az elődöntőben Uruguay ellen a hoszszabbításban nyolc perc alatt fejelt kettőt Maspoli kapujába, így lett 4:2 a vége. Sajnos a döntőben nem volt eredményes. A válogatottban 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett, a meccsenkénti több mint egyes átlag elképesztően jó teljesítmény. Magyar bajnoki aranyérmet egyszer a Ferencvárossal (1948–49), majd 1950 és 1955 között négyszer a Honvéddal vehetett át. Háromszor végzett a góllista élén, mégpedig 30, 36, és 33 találattal.Az 1956-os forradalom után nem tért haza, előbb a svájci Young Fellows csapatában, majd 1958-tól a Barcelonában játszott. Ekkor állt össze a katalán klub egyik leghíresebb ötös fogata (amelyben három magyar játékos kapott helyet): Kubala, Kocsis, Evaristo, Suarez, Czibor. Barcelonában hamarosan régi fényében csillogott, kétszer nyert bajnokságot a csapattal, kétszer Spanyol Kupát és 1960-ban az UEFA-kupa elődjét, a VVK-t. A katalán csapattal egyik legemlékezetesebb meccsét 1961 májusában vívta, abban a berni Wankdorf-stadionban, ahol 1954-ben a vb-döntőt elvesztette a magyar válogatott. Ezúttal barcelonaiként szerzett vezetést a Benfica elleni BEK-fináléban, de együttese végül 3:2-re kikapott.A hetvenes évek második felében súlyos betegséggel küszködött, fájdalmasan fiatalon, néhány héttel az 50. születésnapja előtt, 1979. július 22-én hunyt el a magyar futball egyik legragyogóbb csillaga.
Legfrissebb hírek
