Csak a végén volt spanyol vigasz

A magyar együttes általában a meccs végén szokott ünnepelni (győzelmet ugyebár), de ezúttal már a kezdés előtt volt miért tapsolni: Balogh Beatrix a 150., Görbicz Anita a 100. válogatottságáért kapott virágcsokrot, Herr Orsolyát pedig a 22. születésnapja alkalmából köszöntötték. A síppal, dobbal, csattogóval (ami utóbbi ,,hangszert” illeti: két felfújható rúdról van szó, amely akkora zajt képes csapni, hogy attól a házmesterek a plafonra másznának) felszerelkezett két és fél ezer néző a többiekre is tekintettel volt: csütörtök este – az össznépi ovációból ítélve – Németh András tanítványai nyerték volna Nyíregyháza népszerűségi versenyét.

Persze más egy fontos mérkőzés. És ez a meccs fontos volt, hiszen a decemberi Európa-bajnokság előtt a szövetségi kapitánynak még nehéz feladata van: a jelenleg 18 tagú keretét 16-osra kell szűkítenie. Hálátlan ilyenkor a szakvezetői szerep, ugyanakkor ezt nevezik a bőség zavarának. Németh András mindenesetre Triffa Ágnes kapust és Orbán Annamária irányítót ültette a lelátóra a spanyolok elleni találkozón.

Az elején három percig nem láttunk gólt, s valaki már éppen azzal viccelődött, hogy ,,ez tipikus egygólos meccs”, amikor Görbicz végre talpra ugrasztotta a szurkolókat. Majd a másik ünnepelt, Balogh növelte az előnyt. Spanyol vigasznak megtette, hogy Lopez Quiros Esmeralda 2–1-re módosította az állást, emberelőnyből. A folytatásban a házigazdák két góljára egy válasz érkezett, ami egyfelől a magyar támadójátékot, másfelől a magyar védekezést dicséri. A jók közül külön kiemelendő a nyáron vállműtéten áteső, „kézügyességét” azóta visszanyerő Tóth Tímea, aki egy félidő alatt négyszer volt eredményes. Mivel társai ehhez kilencet tettek hozzá, 13–7-es hazai vezetésnél következett a szünet.

A második felvonás úgy indult, ahogy az első befejeződött: Siti Eszter juttatta a labdát a spanyol kapuba. Majd sorban jöttek az újabb és újabb magyar gólok, amelyek Szűcs Gabriella, Siti, Görbicz nevéhez fűződtek, a huszonharmadikat pedig Kirsner Erika szerezte. Aztán a 48. percben a balszélső alakította 23–13-ra az eredményt, s a tízgólos különbségre tekintettel a közönség rá is számolt a spanyolokra.

Az ellenfél előtt amúgy le a kalappal. Bár 25–14-nél úgy tűnt, teljesen megroggyant, a végén felállt a padlóról, és a fenyegető csúfos kudarcot tisztes vereséggé formálta. Noha a ,,Szép volt, csajok!” már 26–19-nél felcsendült, a jegyzőkönyvet 26–20-nál zárták le.
Ünneplésre így a meccs végén is volt mód, a hasonló folytatásban pedig reménykedni lehet: a pénteki, fehérgyarmati spanyol–horvát csatát követően szombaton, 16.15 órától, Nyíregyházán a magyar–horvát öszszecsapás zárja a tornát. Jubileumról, születésnapról nincs tudomásunk – ez természetesen nem zárja ki az újabb magyar sikert. Sőt...

Mestermérleg
Németh András, a magyarok szövetségi kapitánya:
Az ötvenedik percig nagyon jól játszottunk, kár azért, hogy a végjátékot kicsit elrontottuk. Összességében, ahhoz képest, hogy milyen erőnléti terhelést kapott az elmúlt napokban a csapat, elfogadható volt a játékunk.

Florido Martínez, a spanyolok, szövetségi kapitánya:
A mérkőzés első felében támadásban gyengélkedtünk, illetve Pálinger Katalin többször kifogott rajtunk. Gondot okozott, hogy középen erőltettük a támadásokat, keveset játszottuk meg a szélsőket.