Könnyáztatta út vezetett el a Bernabéu-stadionig

Roberto Carlos, David Beckham, Ronaldo meze a fogasokon minden színben, minden méretben, ahogy az a Santiago Bernabéu Stadionban, a Real Madrid hivatalos boltjában természetes. A középkorú francia férfi mégis mást szeretne. A pénztárnál ugyanis éppen egy magyar válogatott mezben feszítő honfitársunk fizet. A dressz hátán 10-es szám, s egy név: PUSKÁS. Ilyen mezt azonban nem tartanak a Real-shopban, s a Lyonból érkezett szurkoló komoly licitálással sem tudja lekönyörögni azt a magyar fiatalemberről.

„Debrecenből érkeztünk egy baráti társasággal a Real Madrid–Lyon meccsre – mondja Katona Zoltán, a mez gazdája, aki maga is aktív labdarúgó a megyei első osztályban szereplő DEAC-ban. – Már hetekkel ezelőtt megszerveztük az utazást, s természetesen akkor eszünkbe sem jutott, hogy mire a spanyol fővárosba érünk, Öcsi bácsi már nem él. A múlt pénteken, amikor a rádióban hallottam Puskás Ferenc halálhírét, eszembe jutott, hogy ezzel a mezzel tiszteleghetnék az emléke előtt, éppen annak a csapatnak a stadionjában, amellyel három BEK-et nyert minden idők legjobb focistája. Egy barátomnak piros, nekem pedig fehér színű magyar válogatott mezre írattuk rá a legendás játékos nevét. Az pedig természetes, hogy a szimpatikus francia úr nem tudott annyi pénzt kínálni, amennyiért megkapta volna. Elteszem a most négyéves kisfiamnak, mert azt neki is tudnia kell, ki volt Puskás Ferenc!”

A kis magyar csoporttal járjuk Madrid utcáit hétfő este, s a Puskás-mezek mindenhol zajos sikert aratnak. Az amúgy is barátságos madridiak így még jobban megnyílnak, s a belváros egyik éttermében kiderül, hogy néhány évtizeddel ezelőtt Puskás Ferenc is megfordult itt.

„Veletek érzek – lép oda asztalunkhoz a hangulatos madridi kisvendéglőben Fernando, amikor megtudja, hogy magyarok vagyunk. – Én sajnos nem láttam Puskást játszani, túl fiatal vagyok, de várjatok csak, ő igen…”

És már int is a sarokban üldögélő öltönyös öregúrnak.

Persze még véletlenül se gondoljanak szomorkodó kisnyugdíjasra, hiszen emberünk túl a hetvenen is igazi spanyol férfi, aki néhány perccel korábban, karaoke-mikrofonnal a kezében még szerelmes számot énekelt egy huszonéves lányokból álló asztaltársaságnak.

„Maguk söröznek – néz rá feddően társaságunk komlószármazékot fogyasztó részére. – Pancho mindig bort ivott, ha bejött ide, mert szerette ezt a helyet.” (A Plaza Mayor tőszomszédságában található, gombaspecialitásairól híres egység, ha nem is volt Puskás Ferenc törzshelye, ám valóban többször járt itt a Real Madrid legendás játékosa, mint ahogy az utódok közül Hugo Sánchez, Fernando Hierro és Roberto Carlos is kedveli ezt az éttermet.)

„Manapság már nem járok meccsre, a tévében is csak ritkán nézem meg a Realt, mert ez már nem igazi csapat – folytatja öreg barátunk. – Puskás emelte fel a csapatot, akkor volt itt valódi futball. Legyenek büszkék arra, hogy magyarok, hogy egy ilyen nagy ember honfitársai.”

Szó se róla, büszkék vagyunk – és ennyi szép szó hallatán végigkönnyezzük az utat a Bernabéu-stadionig.