Visszaköszönt a múlt a kaposvári csarnokban

Finoman fogalmazva is felemás érzései lehettek Dzunics Braniszlavnak, a hazaiak edzőjének, amikor meglátta a Falco kezdő ötösét megszokott fekete mezében a kaposvári csarnok parkettjén. Kálmán László, Pankár Tibor, DuJuan Wiley, Mario Bosnjak… Hét esztendővel ezelőtt ugyanez a négy játékos szintén kezdőként lépett pályára, általában ugyanilyen szerelésben, és a bajnoki ezüstéremmel végül a klub fennállásának legnagyobb sikerét érte el. Az alapcsapat ötödik tagját úgy hívták: Braniszlav Dzunics.

A szerb kosaras azóta magyar állampolgár, sőt magyar válogatott lett, majd miután krónikus sérülése miatt abba kellett hagynia a játékot, edzőségre adta a fejét. Nem mellesleg az 1999-es társaság volt eddig az utolsó Falco, amely Kaposváron mérkőzést tudott nyerni.
Szóval, Dzunicsnak nem lehetett egyszerű dolga.

A tréner stílusosan játszó, harcos együttest épít, amely nagyon tud küzdeni, s amely mindössze két idegenlégióst foglalkoztat. Igaz, az a kettő általában húzóember. Így volt ez a vasárnap ebédidőben megrendezett rangadón is: Sullivan Phillips és Henry Uhegwu ponterőssége révén a harmadik negyedet követően tízpontos előnyre tett szert a somogyi gárda, azok után, hogy az első félidőben hullámvasútra emlékeztetően változott az eredmény, s alakult ki az abszolút meccsnull.

A harmadik játékrész végén kis félmosoly bujkált Dzunics szája szegletében, ám igazán harsányan a vendégek kacaghattak. A befejezéskor. Harcos, küzdőképes együttes formálódik Váradi Attila keze alatt, amely nem adta fel a csatát. Pankár Tibor belőtte magát, a szombathelyi új hullám jeles képviselői – Will Tamás és Szabó Zsolt – is jókor elengedett, hibátlan triplával jelezték, lehet rájuk számítani. A pontot az i-re azonban egy veterán tette fel: Kálmán Lászlónak nem remegett meg a keze a büntetővonal mögött három másodperccel a lefújás előtt. Winsome Frazier ráadás egypontosainak már csak a konkrét végeredmény szempontjából volt hírértékük.

Dzunics Braniszlav pedig egyáltalán nem mosolygott…

Mestermérleg

Dzunics Braniszlav, a Kaposvár edzője: Szinte végig kezünkben tartottuk a mérkőzést, ám amikor a hajrában jöttek a kritikus pillanatok, játékosaim rendre rossz megoldást választottak.

Váradi Attila, a Szombathely edzője: A harmadik negyedben tapasztalt fegyelmezetlenségünkből csak az eredményes zónavédekezésünk segített ki bennünket. A végjátékban kisebb teher nyomta a mi játékosainkat, ez döntő volt.