Kezdő kezdők, haladó cserék

Ünneplésre már a kezdés előtt volt ok: az Újpest vezetői a 75. születésnapját hétfőn betöltő Várhidi Pált, valamint a péntek reggel már 22 évesen ébredő Tisza Tibort köszöntötték. A klubot évtizedeken át előbb játékosként, majd edzőként szolgáló, összesen öt aranyéremig jutó Pali bácsinak – többek között – egy 75-ös számú lila-fehér dressz volt az ajándéka, ugyanakkor az ifjú támadónak nem járt mez: hivatalból úgyis övé a 28-as. Igaz, a melegítőfelsője és télikabátja alá rejtette, tudniillik Valére Billen ugyanazt a kezdő tizenegyet vetette be, mint hétfőn Debrecenben. Ezek szerint Belgiumban is ismerik a mondást: győztes csapaton nem illik változtatni.

Azért a hét eleji, illetve a Tatabánya elleni produkció között volt némi különbség: amíg a bajnok otthonában higgadtan, okosan és eredményesen futballozott az Újpest, a péntek esti találkozó első 45 percét az erőlködés jellemezte. Mentek előre a házigazdák becsülettel, csakhogy ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a szervezetten futballozó vendéggárdát zavarba hozzák. Sőt a játékrész legnagyobb lehetősége a hazai kapu előtt adódott: miután Edouard Ndjodo lövését hárította, Hajdú Norbert ismétlését is megfogta Balajcza Szabolcs. A jelenetet látva felhördült a publikum – de amúgy sem csordogált csendben a játék, hiszen az újpesti B-közép tagjai úgy szurkoltak, mintha kedvenceik a Barcelona ellen futballoznának. Apropó, Barcelona: a „Bányász” rikító sárga szerelése a katalánok tavaly viselt idegenbeli mezét idézte, ráadásul csakúgy, mint ott, itt is egy kameruni csatár feladata volt a góllövés. Az összehasonlítgatások helyett azonban maradjunk a különbségnél: Samuel Eto’o és Edouard Ndjodo legalább olyan messze van egymástól, mint Barcelona és Tatabánya. Ettől függetlenül, ha nem lett volna olyan hideg, megemeltük volna kalapunkat a vendégek első félidei teljesítménye előtt: a tabella harmadik helyén álló ellenfél otthonában így kell futballozni, ha pontot, netán pontokat akar szerezni egy hátrébb rangsorolt együttes.

A második felvonást úgy indította az Újpest, hogy az még Gálhidi Péternek is tetszhetett: egymás után két ígéretes helyzete is adódott – más kérdés, hogy az elsőnél Sándor György gyakorlatilag leszerelte Kovács Zoltánt. A lehetőségek számát tekintve gyorsan egyenlített a Tatabánya: ha Balajcza Szabolcs nem véd újfent bravúrral, Ndjodo Edouard hős lehetett volna, míg Gulyás Gábor ziccerénél már a Megyeri útiak kapusa is tehetetlenül nézte, amint a labda éppenhogy mellé szállt. Talán ebből is kitűnik, valamivel jobb lett a meccs, csupán az volt a kérdés, ki fog itt gólt lőni. Aztán mintha Hollywoodban írták volna a mérkőzés forgatókönyvét, a csereként beszálló Tisza Tibor góllal tette fel a habot születésnapi tortájára.

Ndjodo csúnya megmozdulásával rontott a „parti” hangulatán (vagy javított...), majd a 2372 nézőből 2350 örömmel konstatálta, hogy öt napon belül a második összecsapásukat is megnyerték a lila-fehérek. Erős a gyanú, hacsak sérülés nem jön közbe, egy hét múlva Valére Billen ugyanezt a kezdőcsapatot küldi pályára... ---- M ---- &