„Nehogy már a végén mi legyünk a hóhérok”

„Nézze, Hrutka János, akit én játékosként tiszteltem és kedveltem, most végre kinyitotta a szemünket. Az általa alapított kft. felszámolási eljárást kezdeményezett a Fradi ellen, és ez már a vég felé vezető út egyik állomása...”

Dámosy Zsolt, az FTC elnöke nyilatkozta ezt lapunk hétfői számában. A mondatok meglehetősen drámai hatást gyakorolhattak a Ferencváros szimpatizánsaira. Létezik, hogy az a Hrutka János lép fel a Ferencvárossal szemben, aki gyakorlatilag az egész életét ebben a klubban töltötte? Most elmondja.

– Mikor találkozott Dámosy Zsolttal?
– Lehet, hogy meglepő, de még sohasem beszéltem az FTC elnökével – felelte Hrutka János. – Előbb-utóbb bizonyára összefutunk. Nekünk nem áll szándékunkban belemenni sárdobálásba, üzengetésbe, mert nekünk nincs miért magyarázkodnunk.

– Mennyi pénzt is követelnek a Ferencvárostól?
– Az üzleti életben nem szokás kiteregetni egy szerződés részleteit, az amúgy sem lenne sportszerű lépés a részünkről. Ami viszont lényeges: a bevételi oldalt csökkentették, a mi követelésünket felemelték. A részünkre kifizetett összeget pedig a valós összeg duplájaként tüntették fel. Miért próbálják manipulálni a közvéleményt? Ez kinek az érdeke?

– Tényleg, kinek?
– Tudom, hogy vannak, akik most azt gondolják, Hrutka meg a fradista barátai szeretnék jól lehúzni a klubot. Elképesztő ferdítés ez! A Sportmarketing Kft. az elvégzett munkáért nem jutalékot kapott, hanem havi átalányt, azaz munkabért. Ugyanúgy, mint sok más alkalmazott, vállalkozói szerződéssel végeztük a tevékenységünket. A klub tehát nem hatvanszázalékos jutalékkal tartozik nekünk, hanem egyszerű munkabérrel. Ez óriási különbség! Főként, ha figyelembe vesszük, hogy mi az elmúlt két évben a többszörösét behoztuk ennek a pénznek. Melyik alkalmazott vállal így munkát a magyar labdarúgásban: előbb pénzt hoz, és utána kéri a bérét? Az általunk idecsábított szponzorok után nyolcszázaléknyi jutalékot kaptunk volna, csak hát abból sem láttunk egy fillért sem. Feketén-fehéren bizonyítható: tizenkét szponzorral írtunk alá, illetve újítottunk szerződést.

– Dámosy Zsolt sem vitatta követelésük jogosságát, ám ha önök továbbra is verik az asztalt, akkor a Fradi sorsa bevégeztetett...
– Látja, ezért is vállaltam ezt az interjút. Nehogy már a végén mi legyünk a hóhérok és a Fradi ellenségei! A kft. jogos és többszörösen elismert követelése apropóján nem is kértük és most sem kérjük az egész összeg kifizetését, csak legalább egy kis százalékot, hogy a cég többi tagja egyáltalán meg tudjon élni. Másfél éve próbálunk megegyezni az FTC-vel, de mindig mi voltunk az utolsók a sorban. Kíváncsi lennék rá, hogyan reagálna arra bárki is, amikor a feleségére és a két kislányára rátörik az ajtót a behajtók, mert nem tudják a számlát kifizetni. Sajnos ideáig jutottunk: hitelezünk a szeretett klubunknak, a társainknak, mert a bérünket nem akarják kifizetni. Egyébként pedig többen indítottak felszámolási eljárást az egyesület ellen, de ezek nem kerültek nyilvánosságra. A Ferencváros korábbi és jelenlegi vezetősége is ismeri a szerződésünket, a munkánkat, és hogy milyen kötelezettségei vannak az egyesületnek. Miért épp most került mindez nyilvánosságra? Kinek, mi a célja mindezzel?

– Önök akarják felszámoltatni a Fradit, nem?
– Nyomatékosan mondom: nem zajlik felszámolási eljárás a Ferencváros ellen. Minket senki nem vesz komolyan. Tudja, mi a legmegdöbbentőbb? Nem kellene itt tartania a Fradinak, ugyanis ez év februárjában a mi közvetítésünkkel érkezett egy vételi ajánlat az Rt.-re. A befektetők kifizették volna az akkori összes tartozást, átvállalva a működtetést. Ráadásként egy olyan öszszeget adtak volna a hat hektár területért, amely a később kiírt pályázaton is szerepelt. A rendkívüli ajánlatot elutasították, és ezt a céget meg sem hívták a pályázatra. Akkor most miről beszélgetünk?…

---- E ---- A