„Lekopogom, nem fáj semmim”

– Zökkenőmentesnek látszik a visszatérése. Két utóbbi mecscsén is tíz pont fölé jutott. A sérülése már a múlté?
– Lekopogom, semmim nem fáj. Sem a Szófiában egy felkészülési meccsen összeszedett lágyéksérülésem nyomait nem érzem, sem a hátsérülésemet, amellyel végigkínlódtam az egész tavalyi bajnokságot – mondta a legutóbbi fordulóban az OKK Beograd elleni hazai meccsen 100–87-re nyerő Vojvodinában 20 perc alatt 13 pontot jegyző, két közeli hibátlan próbálkozása mellett a triplavonalon túlról háromszor is kiválóan célzó Németh István.
– Kíméli még az edzője, ezért nem szerepelt a kezdő ötösben?
– Nem hiszem, hogy a sérülésem miatt döntött így Velimir Gasics. Inkább attól akar megkímélni, hogy az elején belekerüljek az adok-kapokba, és az feleméssze az energiám nagy részét. Úgy gondolja, inkább jöjjek be később, és a fáradtabb ellenfél ellen tüzeljek bátran.

– Amikor a bajnoki rajt előtt beszélgettünk, azt mondta, a dobóteljesítménye mellett elsősorban arra számít az edzője, hogy ön lesz az, aki a rohanó fiatal csapatot visszafogja, amikor kell.
– Ez így van, bár az alapszakaszban, azt gondolom, nem nagyon kell visszafogni a csapatot, amíg az igazán nagyok – a Zvezda, a Partizan, a Hemofarm és az FMP – az Adria Ligában versenyeznek, nekünk ebben a mezőnyben mindenképpen az élen kell végeznünk. A csapat képes erre, a hivatalos elvárás az első négy közé jutás, szerintem ez a legkevesebb, amit elérhetünk.

– Az OKK elleni győzelem ezek szerint a mindenképpen elvárható kategóriába tartozott?
– Igen. Nem volt különösebben nehéz ellenfél a belgrádi csapat. Én nem kezdtem igazán jól, de az első négy elrontott triplakísérletem után Velimir Gasics a padról továbbra is biztatott, dobjak bátran. A következő három dobásom be is ment, de fogok én ennél még sokkal jobban is játszani.

– Erre kiváló alkalom a keddi Európa Kupa-bemutatkozás, amikor a görög Maruszi együttesét fogadják.
– Izgatottan várjuk a kupameccset, mert most kiderül, hol is tartunk. Erre az eddigi bajnokik nem nyújtottak igazán útmutatást. Szerintem a Maruszi a csoport legjobb csapata. Panajotisz Jannakisz rakta le az alapokat az elmúlt években, s amióta az egykor játékosként is Európa-bajnok, edzőként a kontinensbajnoki cím mellett a görög válogatottat a világbajnoki dobogó második fokára vezető szakember csak a nemzeti együttessel foglalkozik, a segítője ugyanazt az irányvonalat képviseli a csapatnál, amit ő. Kulturáltan játszó, kiválóan összerakott együttes lesz az ellenfelünk kedden este, amely a legjobb görög kluboknak is méltó vetélytársa. Márpedig a Panathinaikosz és az Olympiakosz az Euroliga legnagyobb esélyesei közé tartozik.

– Gondolom, Gasics edző elismerésnek szánta, hogy a hétfői sajtótájékoztatón ön ült mellette az asztalnál.
– Örülnék, ha így lenne. Itt szent ügy a kosárlabda. Ezúttal is legalább tizenöt újságíró és három-négy tévétársaság volt kíváncsi a csapatra, s az én véleményemre.

– Az előző esztendőkben hozzászokhatott a felhajtáshoz, hiszen állandó szereplője volt az Euroligának. Nem hiányzik?
– De. Nagyon. Az a rendezettség, az a színvonal, ami ott van, kivételes. Ott, ha szóba került egy játékos, rögtön tudtam, ki az, merre mozog labdával, merre labda nélkül. Itt csak tanulom a neveket.

– Visszalépésnek tűnik, hogy egy euroligás csapatból egy Európa Kupában indulóhoz igazolt.
– Lehet, hogy úgy tűnik, de én nem érzem annak. Tavaly csaknem végig sérüléssel küszködtem, nem csodálkoztam, hogy Sopotban nem ajánlották fel a szerződéshosszabbítást. Most úgy gondolom, itt a kiváló alkalom, hogy saját magamnak és másoknak is bebizonyítsam, gyakorlatilag a nulláról képes vagyok magam visszaküzdeni az elitbe. Elvégre a jövő héten még csak huszonhét éves leszek.

– Három éve sok szép élményt szerzett Újvidéken. Változott a város?
– Többen laknak itt azóta, legalább négyszázezren. A lakásom a csarnoktól gyalog két-három perc, ráadásul a SPENS-komplexum, ahol a kupameccset játsszuk, tele van kávézóval, uszodával, kiváló hely a kikapcsolódásra is.

– Hallom, lesz kinek megmutatnia a tavalyi Európa-bajnokságra gyönyörűen felújított létesítményt.
– Igen, hétfőn délután megérkezett Újvidékre az édesapám és az öcsém. Ők, amióta külföldön játszom, soha nem látták még a helyszínen a meccsemet. Igyekezni fogok, hogy ne csalódjanak.