Az óriások között

I. Edzésmunka
Michael Schumacher teljesen új edzésmódszereket alkalmazott, összehasonlíthatatlanul fittebb volt ellenfeleinél, pályafutása végén, 37 évesen is kiváló az erőnléte, szervezete megfelel egy 25 éves férfiénak. Rengeteg energiát fektetett az edzésekbe.
Vélhetően kevesebb edzéssel is sorra nyerte volna meg a vébéket, mint ahogy azt Valentino Rossi is tette. A puszta tehetség Diego Maradona és Mike Tyson esetében is elég volt a szupersztár státusz megszerzéséhez, Pljuscsenko számára viszont a korcsolyázás előtti idők voltak a meghatározóak, fiatalon balettozott, és olyan képességekkel gazdagodott (például a hajlékonysága), amelyeket a jégen kihasználva átlagos edzésmunkával is kenterbe verte a mezőnyt. Pete Sampras vérszegénységben szenved, ez fáradékonysággal jár, a hosszú meccseken nemcsak a sikerért küzdött, hanem azért is, hogy talpon maradjon. Tyger Woods Schumacherhez hasonlóan szakított a hagyománnyal, miszerint nem feltétlenül kell tökéletes kondíció a sportágához. Michael Jordan is kiemelkedő munkát végzett, így vált nyurga fiatalból valóságos izomkolosszussá.

II. Kiegyensúlyozottság
Michael Schumacher első F1-es versenyétől az utolsóig az egyik legjobb volt a mezőnyben, alig akadt gyenge futama, amelyik mégis, arról elsősorban lassú autója tehetett. A kezdeteknél egyértelmű volt, hogy a legjobbak egyike, és a búcsújakor sem kellett szégyenkeznie. Az F1-ben azonban a technikának is nagy szerepe van, egy közepes pilóta jó autóval nagyobb eséllyel indul, mint egy remek versenyző közepes négykerekűvel.
Rossi hasonló, mint Schumi, már az első, 125-ös idényében megmutatta, mekkora tehetség, azóta más-más kategóriákban is folyamatosan a tűz közelében van, ráadásul Schumival ellentétben neki a márkaváltás is azonnali sikert hozott. A csapatsportágakban is hasonló a helyzet, Maradona és Jordan gyengébb klubban nem tudott olyan sikereket elérni, mint amikor a társai is felnőttek a feladathoz. Lance Armstrong Schumihoz hasonlóan abban a kivételes helyzetben volt, hogy mindenki az ő sikeréért küzdött az istállóján belül, de ahhoz, hogy ez a stratégia sikerrel járjon, ő maga is kellett, mással nem jött volna össze a diadal. Az viszont elmondható, hogy hasonló taktikával más istálló is sikerre vezette volna Armstrongot.

III. Ellenfelek
Schumacher pályafutásából hiányoztak a nagy ellenfelek. Olykor-olykor előkerült valaki, de a legkitartóbb Mika Häkkinen is legfeljebb két évig tudta maga mögött tartani Schumit. A németnek ebből a szempontból könnyű feladata volt, legalábbis a közelmúltig – Fernando Alonso és Kimi Räikkönen berobbanásáig nem volt gondja.
Carl Lewis, Sampras, Popov, Armstrong, Woods és Rossi egyaránt évekig kiemelkedett a mezőnyből (Pljuscsenko érája nemrég kezdődött el), mellettük nehéz volt labdába rúgni. Tyson is bejárhatta volna ezt az utat, de a csúcson megtört, ráadásul a kilencvenes években nagy ellenfelek nőttek fel mellé. Jordan és Maradona közül előbbi képes volt a köré épített csapattal uralni sportágát, míg az argentin ezt nem tehette meg, a futballvilág ugyanis minden másnál kiegyensúlyozottabb.

IV. Botrányok
Schumacher első trófeáját 1994-ben, a Damon Hill-lel történt ütközése után szerezte meg, 1997-ben Jacques Villeneuve-nek ment neki az évadzárón, ám elbukta a vb-t, s egyébként is gyakran bírálták a pályán mutatott viselkedése miatt. Megítélése visszavonulásakor is kétes volt, ebből a szempontból hasonlít a pályafutása Maradonáéra, aki az 1986-os vb-n Anglia ellen kézzel ütötte egyik gólját. Az argentinnak a pályán kívül is számtalan botránya volt, a drogokkal is meggyűlt a baja, ami Schumacherről nem mondható el, ő csak egy-két vb-cím megünneplésekor rúgott be – és állítólag tört-zúzott öccsével, Ralffal.

A legsúlyosabb eset Tysoné, az emlékezetes Evander Holyfield elleni fülharapás mellett többször is meg kellett inteni, még az is előfordult, hogy megszakították a meccsét, mert a már a padlón lévő ellenfelét ütötte. A magánéletében is rengeteg gondja volt, börtönben is ült, ezért nem lehet egy lapon emlegetni az F1-es pályáktól távol a hétköznapi ember életét élő Schumival.
Lewis, Jordan és Rossi számos riválisát bosszantotta fölényes viselkedésével, a botrányok egy részét persze az irigység szülte, akárcsak Schumi esetében. Woods Lewishoz hasonlóan különc, néha irritáló viselkedésével ment, megy ellenfelei idegeire.

V. Nyugodt magánélet
Schumi, a mintaférj és mintaapa elrejtette családját a nagyvilág elől, Svájcba költözött. Németországban az egyik legkedveltebb sporttá tette az F1-et, amelyet addig nem túl nagy érdeklődéssel figyelt a nemzet. A latinok sokkal érzelmesebbek, így igazából Olaszországban érezhette az emberek túláradó szeretetét.
Rossi olaszként ugyanúgy élvezheti rajongói imádatát, mint ahogy a dél-amerikai Maradona is. Az argentin minden magánéleti gondja ellenére az emberek legnagyobb kedvence hazájában, istenként tisztelik, gyakran feltűnik televíziós show-műsorokban is. Magánélete azonban messze van a rendezettől, csakúgy, mint Tysonnak. Popov nem egy balhés típus, 1996-ban mégis megkéselték, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta.
Woods, Pljuscsenko, Jordan, Sampras és Popov boldog házasságban él – nekik is a család teremti meg a nyugodt hátteret.